Mai nap kérdése...

Menjünk tüntetni, vagy ne menjünk, és megnézzük a ZH-nk? xD
Ha megyünk várom a jelentkezőket, akik szintén.. :P

Egy unalmas reggel..

Nem rég ébredtem. Odakint a köd szürkébe borította az egész város, a Benedek-hegyen túl semmi sem látszik. Ott is csak a keresztről csöpögő eső az, ami érdekes lehet...
A koliban mindenki nagyon kómás, sok kora reggeli arccal rendelkező botorkáló zombi sétálgat, pedig sem kora reggel, sem éjszakai buli nem nagyon volt.
A szobatársaim menni készülnek, de a tegnapi későig elhúzódó pókerparti rányomja a bélyegét a reggeli ébredésre.
Amúgy mint hallottátok beköltöztem a vár koleszba, jó kis hely. Tekinthetnénk egy jó megoldásnak a reggeli buszozás elkerülése végett.
Na jó, akkor pár szót, hogy milyen is az itteni életem. A szobatársaim elég jó fejek, megvagyunk, eddig nem is volt semmi konfliktus, nem is nagyon lesz sztem. Sajnos fürdőből csak egy van a szinten, de eddig még egyszer sem kellett sorbaállni miatta, szóval ez sem igazán probléma. A konyha jól felszerelt, vannak sütőlapok, mikrók.. stb minden ami kellhet, hogy az egyetemista ne halljon éhen.
Az egyetlen a probléma a padló nyikorgása, mert ha valaki felkel reggel, automatikusan ő lesz az ébresztő, mert minden egyes lépésnél hangos recsegés-ropogás hallatszik, amíg az ügyeletes ébresztő el nem hagyja a szobát.
A legjobb egyébként a reggeli bejárás, eddig mondhatom, hogy körülbelül minden órára beértem, hacsak nem álmomban lenyomtam az ébresztőt, és aludtam tovább. Az esti edzéseknél is sokkal jobb mint haza kocsikázni. Olyankor mindig sietnem kellett haza, a szobám üresen állt, már mindenki aludt mire hazaértem, ha meg busszal mentem, akkor még később értem haza... Most meg elindulok, és a szobatársak még általában ébren vannak, és már meg is van a jó hangulat, nincs meg ez a Forever Alone életérzés.. :D

De rég is írtam..

Mondjuk úgy, hogy az utóbbi időben visszaesett a produktivitásom. Biztos ismeritek ezt mind... Kicsit úgy működök, ha minden rendben van, és jól mennek a dolgok nagyon nincs mit megosztani, nincs min agyalni.. Unalmassá is válik ilyenkor az ember, (bár amúgy sem tartom magam egy nagy szórakoztató centrumnak) de ilyenkor mikor teszem azt, boldog, akkor csak az jár az eszében, hogyan történhetett ez vele, és teljesen vakká válik a külvilágra. Nem törődik azzal mi folyik körülötte, csak annak örül, hogy most nincs semmi probléma és belesüpped egy számára kedvező helyzetbe, és megragad azon a szinten.
Aztán jönnek a fekete felhők. Elszáll az öröm, aztán az életkedv, egyedül találja magát egy halom problémával, ami az ideiglenes vakság miatt alakult ki. Persze ez is elmúlik, visszajön a produktivitás, elkezd más dolgokkal is foglalkozni, de vissza-visszatér a boldogság gondolata, és csak arról tud beszélni az illető, hogy milyen jó volt akkor, és milyen szar most...
Persze a világ ezt unja... Mint egy lejárt lemez, csak az utolsó pár mondat pattog az emberben, és erre fűz mindenféle képtelenséget, ami néha még be is jöhet. Ilyenkor jön elő a ceruza meg a photoshop, és olyan grafikákat csinálok, hogy ránézek és már elszáll az életkedvem, de legalább alkotok valamit, ami a sajátom, és teljesen egyedül csak az enyém...
Lényeg a lényeg, hogy most újra itt vagyok, mert tanulnom kéne, de ahhoz szokás szerint nincs különösebb kedvem. Persze most mondhatnánk, hogy legalább lenne mivel elfoglalnom magam, de ilyen esetben higgyétek el, a legjobb rajzolni, írni, edzésre járni. Olyasmi kell amire 100%-ig rá lehet koncentrálni, és nem kalandozik el közben az ember. Ez a kategória nálam sajnos nem közgazdaságtan.. :P

Az egyetemnek csinálok mostanában képregényeket, ami azért is jó egy elfoglaltság, mert sok régen használt mára megkopott technikám kezd visszajönni. Egyre inkább javul a photoshop tudásom, még egy kis tutorialt is raktam fel a facebook oldalamra. Inkább csak szórakozás szempontjából, unalom ellen, nem az okítás volt a lényeg, mert azért valljuk be, hogy a háttérismereteim nem túl tágak, inkább kézügyességem, és a lelkesedésem nagy. (kéne egy tablet.. :\ )
Oh igen a facebook... Kezdek leszakadni róla, és visszatérni a valós világba, mert tudom, hogy az ott megjelenő kis mondatocskák, akármilyen szívből jövőek is voltak akkor, mikor megírták őket, egyszerűen csak egy adatlap profilra mentek. Nem a személyiségnek aki mögötte van. Nem is lenne ezzel baj, hisz ott mindenki a legjobb arcát mutatja, vagy legalábbis próbálja, de ezek nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Az én profilom azért eléggé próbált hajazni a gazdájára, de azért egy-egy "elmés" beszólásom ott, nem feltétlenül hangzik ugyan olyan jól a valóságban. Azért szórakozni sztem még ezek után is odajárok, hisz nincs is annál jobb mikor a régi cimborák elbeszélgetnek egy-egy jó sorozat általuk kedvelt epizódjáról. (jó kicsit sokat idézek a tegnapi napból, bocsi...) Meg aztán vannak olyan kedves barátok, akiket csak ott lehet elérni. Szegény MSN halódik, :( pedig én mindig is oda szerettem igazán írogatni.
Mindegy, ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa az írásaim, nézegeti a rajzaim, beszélget velem néha-néha, mert tudom, hogy mostanában nem voltam valami jó társaság, és minden tiszteletem kedves barátaim, hogy elviseltek.. Ez tényleg sokat jelent. Szóval Köszi szépen mindenkinek!! :))

Ausztrália - Utolsó hét

A múlt hét első fele Canberrában telt. 2 estére mentünk az Ausztrál fővárosba, ahol sok mindent láttunk.

Kiamatól kb 200km-re van a főváros, és odafele úton benéztünk még Cockingtonba is, ami egy kis falu a város határában történelmi városrésszel, és egy makettvárossal ahol a világ nevezetesebb épületeit láthattuk.

Érdekes mert az épületek mind-mind kaptak egy kis parkot, bonsaiokkal, utakkal, vasútakkal.

Az egész városon látszik, hogy funkciója miatt építették. Vonalzóval húzott utak, és megszerkeztett látványok jellemzik az egészet.
Ausztrália 2 parlamentel is rendelkezik, az egyik ami az új Canberra teljesen eköré épült, a másik ami elötte van a régi ami helyhiány miatt lett otthagyva 20-30 évvel ezelött. A város megszerkeztett útjaira jó példa, hogy az új parlament, a régi, és a war memorial egy vonalon húzódik. A war memorial, és a parlament domb egymással szemben van gyakorlatilag, ha az egyik ablakán kinézünk nyílegyenesen szemben a másik épületet láthatjuk.

Ez a kép a régi parlament lépcsőjéről van fényképezve, és a messzeségben lévő domb elött van a war memorial.

Ez a kép a war memorialból fotózva, és a háttérben az a nagy háromszögszerű zászlótartó az új parlament, elötte a hosszú fehér épület meg a régi.

Én a régi parlamentet látogattam meg, ahol minden szobor, padlószőnyeg, bútorkárpit az angolokra utal. Az alsó-, és a felsőház is a Londoni parlement mására épült. Az épület belső részét meg híres angolok szobrai, és az első ausztrál miniszterek képei díszítették.

A War Memorial egy olyan emlékmű ami egymagában egy interaktív múzeum is. Az angol gyarmatosítástól egészen napjainkig öleli fel a haditechnikát. Filmekkel, grafikákkal teszik még élethűbbé a bent lévő tankokat, helikoptereket, repülőket, tengeralattjárókat.
Az épület tetején díszőrség masirozik, és onnan lehet bemenni a sírokhoz, ahol az ausztrál hősök feküdtek.

A húgom nem nagyon volt oda a dologért, de nekem nagyon bejött.
Voltunk ezek mellett még a királyi pénzverdében, egy üveggyárban ahol ilyen műveszeti körök dolgoztak, és a Questacon nevű helyen ahol ilyen kicsit játékos formában lehetett tanulni a fizikáról, és a természeti csapásokról.

Ott is ez az interaktív tanulás volt a jellemző. Volt földrengéses szoba, forgószél bemutató, Tesla ketrec, hanghullám néző. Ilyesmik..

A visszafele útról is ejtek pár szót, ha már itt vagyok, mert nem akarok annak is egy külön bejegyzést csinálni.
Lényegében egy dologra jöttem rá, ha legközelebb ilyen messze utazok, akkor nem fogom egyhúzamban letolni a 24 órás utat mert elég szenvedés a végén az alváshiány, és az egyhelyben ülés lefárasztja az embert rendesen..
Most egy Boing 747-essel utaztunk a Heathrow-ig, majd onnan egy ugyan olyan kis airbusszal jöttünk haza mint amivel érkeztünk.
Mindent egybevéve egy hosszú de nagyon élvezetes úton vagyok túl. Ha minden meglesz csinálok egy bejegyzést ami csak képek/videók lesznek.
Kicsit fura itthon lenni most, a napjaim kertészkedéssel meg filmnézéssel telnek. Hiányzik a sok túra. Szerencsére elmult a jetlegem, szóval már nem fordítva ébredek és alszom mint kéne, bár az első nap nem tudtam hol vagyok, mert a szobám most át van rendezve...