2013. november 6., szerda

Tanulás előtt

Sokáig nem akartam írni, nem jöttek a szavak...
Most is unaloműzésképp írok pár sort, hogy legyen egy kis forgalom az oldalon. Nem tudom mi forog a vén bábjátékos fejében aki a szálakat mozgatja, talán jobb is így.
Ülök a szobámban egyedül, a szemembe bele-belecsillan a nap fénye a szemközti ablakból, és azon gondolkodom jó helyen vagyok-e, helyes-e az út amit választottam önszántamból. Lepörög előttem az elmúlt 3-4 év, mint egy film, újra és újra hallom azokat a hangokat, akik hozzám szóltak ez idő alatt.
Annyira nyugodt most minden körülöttem, nem is tudom pontosan, hogyan fogalmazzam meg, de most érzem úgy, hogy újra lecsillapodtam, nem tombol bennem sem harag, sem gyűlölet. Egyszerűen csak vagyok. Bánok pár meg nem tett lépést, és többet is tehettem volna azokért akik igazán fontosak még most is.
Voltak kisebb hullámvölgyek-dombok, de az elmúlt két hónapot azt hiszem dombnak éltem meg, olyan dolgokat tapasztaltam amire eddig nem volt példa az életem folyamán.
Nem voltam egy érzelmes ember sosem, de valami megváltozott, majd a sors új kártyákat osztott. Néha úgy érzem mintha tényleg egy törött ablakból nézzük az életünket és valaki mögülünk figyeli a reakciónkat az eseményekre, és viccesnek érzi, hogy mit drámáznak a kis porbafingó emberszabásúak.
Alapvetően még mindig az a nézetem, hogy minden ember saját maga felelős a boldogságáért, és a saját világunkat úgy formáljuk ahogy akarjuk, mert amit látunk-érzékelünk az csak a miénk, a többi ezután már nem tapasztalhatja meg ugyanazt mert a saját univerzuma más. Ezt sok dolog befolyásolja ami leginkább a régi tapasztalataink miatt formálódik a sajátunkká. Ám ezt a nézetemet alapvetően rengette meg a vicces figyelő aki mögöttünk van az ablaknál, néha meghúzza a zsinórt és DEUS EX MACHINA megbasz minket egy jó/rossz/akármilyen élménnyel ami megváltoztat, átformál és így a saját univerzumunk alapjaiban változik meg.
Ilyen esetben én azt javasolnám, hogy nézzünk magunkba és ne hagyjuk kibillenteni azt amit elterveztünk vegyük vissza az irányítást, és kerekedjünk felül a kuncogó bábjátékoson aki mögöttünk próbálkozik megbaszni egy villámmal.

Ez után a felvezető után most biztos valami még mélyebb bölcseletet vár az olvasó, hogy én megoldom aztán a problémákat és minden happy lesz.
Erre törekszem is, ezért hiába minden dolog, és bábjátékos közjáték, maradok vidám, és a többi embertársamnak is terjeszteni fogom ezt a gondolatot.
Tegyél a depresszió ellen, és keresd a pozitív dolgokat. Lehet, hogy te úgy érzed, hogy nincs nálad szerencsétlenebb flótás, és a vén bábjátékos az anuszrózsádat izgatná egy vasforgácsos esernyővel.
Szóval, ha nem tetszik valami BASZNI BELE, SZÓL A ZENE!

2012. szeptember 30., vasárnap

Vasárnap délutáni mozi

Nem igazán írtam mostanában nem is terveztem most sem, csak megláttam ezt a filmet a youtube-on, megtetszett, ezért gondoltam kiposztolom. Elég egyszerű film, bár a főszereplőt alakító színész egész jól játszik, a csajszi meg szexi. :P Szóval aki unatkozik, és nincs kedve töltögetni, hajrá! :D

2012. április 30., hétfő

Az internet szülöttei

Egy rég halogatott, kicsit kitekintés jellegű írásom következik az internet azon bugyraiból ahova az átlag felhasználó ritkán kerül, hacsak nem a youtube reklámokat látva érez késztetést rákattintani pár új és ismeretlen dologra, bár szerintem nincs sok olyan pihent ember mint én.
Az internet tele van olyan fel nem fedezett tehetségekkel akik kiváló kommunikációs képességükből fakadóan már magukban is önálló szórakoztató társaságot jelentenek ismerőseik körében. Biztos ismertek ilyeneket, akik mellé szívesen ülünk le egy sör mellé mert, lehet, hogy a sztori amit előad már ismert, de a személyisége, és gondolkodásmódja olyan magával-ragadó, hogy időről időre szeretnék vele egy kis időt eltölteni. Általában ezek az emberek szórakoztató szófordulatokkal és vicces gondolatokkal operálnak a való életben is, de ha adunk nekik egy kis időt amikor át tudják gondolni mit szeretnének mondani szinte csak ilyesmivel dolgoznak.
Lényegében ilyen emberekről szeretnék most beszélni akik vlogot (értsd video-blogot) vezetnek. Bár igazából két kezemen meg tudom számolni azokat az arcokat akik tényleg jót, és maradandót alkotnak a saját maguk által kreált műfajban, érdemes szerintem mindenkiről szót ejteni. Mondjuk én csak pár híresebbet fogok felsorolni, akit még úgy érdemesebb nézni.

Kezdjük mondjuk Dodger Leigh-el, aki tényleg egy egyéniség. Két csatornája is van a youtube-on az egyik a Press Heart to Continue , ahol általában a gamer társadalom híreivel foglalkozik, közben néha ő maga is videótesztel. A másik, a szerintem érdekesebb, ahol lényegében önmagáról, a napi eseményeiről beszélget egy kávé, és a macskája társaságában aminek a címe: Dexterity Bonus itt szokott még többek között az utazásairól, és saját kis kreatív dolgairól beszélni.





Az unalom szüli a legnagyobbakat (értitek.. nem?! akkor majd fogjátok, és előre is bocsánat xD ) címszóval jöjjön Hanna Minx aki a Miss Hannah Minx vlognál kamatoztatja a képességeit (még mindig nem?! :O xD ), és tanítja a nagyérdeműt japánul. Jó nem akarok beszélni a hataaalmas.. szemeiről, de kövezetek meg ,  tényleg jó és vicces műsorokat talál ki. Amúgy a leányzó japánba költözött ki egy külföldi diákpályázattal, és ott kezdte a vlogjait leadni, mikor unatkozott és magányos volt.  Azóta született egy másik csatornája, a Bonus Minx, ahol japán ételekkel, animékkel és úgy a saját mindennapjaival foglalkozik, és egy színdarabban is szerepel a Devil's Carnevalban.





Mondjuk folytassuk a sort Toby Turner-el (Toboscus), aki szintén gamer fronton képviselteti magát. Több csatornája is van a yt-on. Az egyik Toby Turner,  ahol nagyjából  magáról mesél, aztán van az a cím amit az internetbe és a gamer, illetve filmes popkultúrába jobban belefolyt olvasók ismerhetnek a Toboscus, tudjátok, itt vannak azok a videók ahol introk zenéire ír szöveget. Ezen kívül egy van még a TobyGames ahol ő is gamel, és a  saját eseményeit kommentálva teszteli a játékokat. A vlogolás több dolgot hozott neki is, többek közt Felicia Day egyik sorozatában is szerepel, róla is lesz pár szó a végén...





Jöjjön most egy magyar induló, Szirmai Gergely, aki a Hollywood Hírügynökség kritikusa. Poénos néhol túlzóan negatív kritikáit sokan szeretjük, sokan meg nem.





Akkor utolsónak zárnám a sort Felicia Day-el, aki egy amerikai színésznő, de közben igazi kocka leányzó. Több filmben is feltűnhetett már, de igazán híressé a The Guild nevű netes sorozat tette. Ha lehet nála nem sorolnám fel hány blogban szerepel, de van egy tök jó gyüjteménye a Geek and Sundry, ahol fel vannak sorolva a kedvencei, és az is ahol ő maga is szerepel.





Azt hiszem ez is sok volt, de gondoltam kitérek a geek popkultúra azon részeire amire mostanában úgy tűnik, lehet érdemes figyelni. Olyan vloggerek örülnek egyre nagyobb népszerűségnek külföldön, ami meglepő és szerintem kicsit örömteli, már várom azokat az időket ahol a youtube nem csak egy megtűrt média lesz, hanem átveszi a TV szerepét, és ahol a reklámok kinyomható feliratok lesznek a tv-n is...

2012. április 22., vasárnap

Diablo 3 teszt hétvége

Rég írtam kritikát.. Nem is nagyon állt szándékomban, de kézhez kaptam egy dio3 streszteszt karaktert és elpattant bennem valami. Voltam már béta teszter nem egyszer, és egy valamit elmondhatok, hogy ami a bétában alapvetően játékbeli megoldás, az nem változik a kiadott produktumban sem. Értem így például a bad company 2-ben a fegyverek reagálását, a SW The old republic grafikai megoldásait, vagy a LotRo karakterkezelését. Olyan dolgok ezek amik a fejlesztőktől származnak, és nem mindenkinek jön be. Na pont így jártam a hétvégén a rövid kis siránkozásom alanyával. Félre ne értsetek a Diablo 3 a maga módján egy mestermű, visszarepít a 2höz ami akkoriban mikor kijött az egyik legösszetettebb, és talán legjobb játék volt, mert épp annyira volt csak összetett, hogy tartogatott meglepetéseket, de könnyen irányítható/játszható volt. El nem tudom mondani, hogy hányszor szidtam diablot annó, és hogy hányféle karakterrel álltam neki az akkori Act I-nek. Már akkor 10-12 évesen éreztem, hogy valami maradandó pörög a lejátszómban, és tényleg pár hétre a rabjává váltam a játéknak az abszolút jó értelemben, ami a mai napig tart egy kicsit, hisz a világ amit akkor kaptunk annyira magával ragadó volt, hogy azóta is szeretem látni, hogy milyen fanart-ok születnek meg a diablo 2 világán alapulva, és ez jó.. Az viszont, hogy a 3 csak erre a retro feelingre helyezi a hangsúlyt, az rossz.. A hétvégén a játék 1 hónap múlva induló szervereit tesztelték, és ezért boldog-boldogtalan fel tudott jelentkezni. Egy féléve volt már egy "játszható" teszt verzióm, de lényegében csak arra volt jó, hogy a játék futását lássuk a gépünkön, mivel a mesterséges inteligencia még nem volt az igazi, csak a konzolból lehozott lények reagáltak a karakterünkre. Viszont ez a mostani verzió teljesen használható volt. 13-ig szintig lehetett felhúzni a karaktereket, és egy jó darabig kidolgozott quest sor várt a lelkes fanokra.

Lényegében egész hétvégén 4 órát játszottam, ez alatt az idő alatt felhúztam egy monkot a maximális elérhető szintig. Bele is kezdenék a tapasztalatokba. A játék egy karakteralkotással kezdődik, nem kell bonyolult dologra gondolni. Lényegében kiválasztjuk a kasztunk, és utána a nemünk, és kész... sem egy arcot, sem hajszínt változtatni nincs lehetőségünk. A netes játék közben kicsit idegesítőek is tudnak lenni a klónkatonák, de ezen igazán túl tudjuk tenni magunkat. Egy rövid töltés után rákerülünk egy szikla peremére, és ahogy haladunk le, egy-egy zombi csapatot látunk ahogy lakmároznak az út szélén fekvő hullákból, rajtuk keresztülvágva magunkat beérünk egy faluba ahol szépen egymásra épülő questeket kapunk amit a régi jólbevált szöveges metódusban kapunk (2012 van, ahol még az mmorpg-ben is beraknak végre egy animált párbeszédet, vagy kisvideót küldetésünkre való felkészítésképp). Persze ezt be lehet tudni, hogy a retro érzést akarják nyomatni megint, de azért meg lehetett volna csinálni ezt a dolgot rendesen, hogy legalább egy kicsit magáénak érezze az ember a klónharcosát.. De üsse kavics ezen is túl tudjuk tenni magunkat. Elkezdődnek a küldetések, és szépen haladunk a sztoriban. Kitanuljuk kicsit a karakterünket, ráérzünk az irányításra, meglátjuk a nagyon szép effekteket, és rácsodálkozunk a nagyon szépen megcsinált karakter menedzsmentre. Ezzel eltellik az első óra és utána a 7.-8. szint környékén arra jövünk rá, hogy minden szép és jó, de ezt már láttuk pont 11 évvel ezelőtt a dio2-ben, és kezd belesüppedni az egész abba, hogy katt-katt, fut, katt-katt, öl. Megyünk előre, jön egy-egy boss, a katt-kattok ritmusán változtatunk kicsit, kisebb sérüléssel megússzuk, és futunk tovább. Semmi vállon-veregetés, semmi frappáns megszólalás csak a mellettünk küzdő templar mond annyit, hogy jó velem a sötétség erői ellen küzdeni. Ekkor már a fejemet vertem a falba, egyszerűen normál szinten nem volt kihívás, és a társ akit megmentettünk annak örül, hogy ő megöl egy zombit 30 csapásból, míg mi csúnyán rákattintunk kettőt, és nem hogy azt az egy zombit de a mögötte álló 200 társát ledaráltuk egyszerre. Persze szépen néz ki, ahogy repkednek a dirib-darabok, meg a cifit-cafatok a physicsel megtámogatva, de ha ilyet akarok látni csapatok egy benchmarkot, vagy egy transformers filmet. Aztán most egy kicsit nézzük a pozitívumokat, mert azért azok is vannak, csak én nem tartom őket sokra. Kezdeném azzal, hogy az a jó a játékban ami a 11 évvel ezelötti elődben tényleg jó volt, és befüggetett, a diablo sötét világa, a karakterek jó balansza, a bejárható játéktér (persze erre csak tippelni tudok, hisz a bétában majdnem végig egy folyosón közlekedtünk), és a multi öröme. Nehezebb szintekre felhúzva, többen játszva a társak egyedisége miatt biztos jól fogjátok magatokat érezni, ez garantált, persze ez szinte minden game-re igaz.
 
Aztán most mondok pár változtatást ami azért nem volt rossz. A kovács szakma beültetése, kicsit feldobja a játékot, nem csak a random dropra várunk mindig, hanem kicsit gyűjthetünk olyan tárgyakra is amit megláttunk a faluban. (régebben a kereskedők úgy működtek, hogy random dobáltak itemeket az eladhatók közé, néha jókat általában rosszakat, ez most is így van, de a kovácsoknál mi általunk lebontott fegyverek hozzávalóiból tudunk csináltatni új tárgyakat, és ezekre tudunk gyűjteni mert nem változnak egy-egy városból való kilépés után). Tetszett, hogy nem teljesen szedték ki a potikat, és azokat végre egymásra is lehet pakolni, viszont azok a hp gömbök amiket a lények dobálnak túl gyakran jönnek, és elveszik a kihívást a játékból, de lehet hogy nehezebb szinteken ez nem ilyen gyakori azt még nem lehet tudni. A grafika egész szép, és nem eszik sok erőforrást, nálam is szépen elfutott akadásmentesen az anyag. A hangok nem rosszak, a zenék túlságosan idézik a 2t sztem, de lehet, hogy valakinek ezek pont bejönnek, én ott is inkább mp3 lejátszóval játszottam. Viszont az effektek tényleg jók, itt viszont nagyon tetszett, hogy az új hangok között pár régi hp töltő kút hangot is felfedeztem. :) Ami nagyon tetszett az a skillbar kötöttsége, kb úgy kell elképzelni, hogy van a szokásos 1,2,3,4 gombok, és az egér gombjai, mindegyikhez tartozik 4-6 skill amiből válaszhatunk, majd ezeket tovább lehet fejleszteni, de nem csak a statokat erősítjük ezzel, hanem az aktuális skill hatása is változik. Teszem azt a monknál úgy volt, hogy bal gombal töltöm a spirit-em amiből a jobb gombos erősebb skilleket tudom elsütni, az 1-2-3-4 gombokhoz meg védekező-technika-fókusz skill-és egy csapat buff tartozott ezeket mind a bal gombos skillel tudjuk feltölteni, de ezeknél van visszatöltési idő is. Kicsit bonyolultan hangozhat talán, de megvalósítása igen ötletes, és könnyen megtanulható.

Összességében nem rossz játék lett/lesz, deee ugyan az a szájízem tőle mint a Starcraft2-től... Kedves Blizzard ne tessék már a múltban élni, vagy csináljátok meg újra a régi a játékokat, akkor legalább tudom mit veszek, ha veszek valamit, és a fiatal generációk is tudnák miért "jó" ez a 3. rész, és nem azért mert a bátyó azt mondta.