Kiamatól kb 200km-re van a főváros, és odafele úton benéztünk még Cockingtonba is, ami egy kis falu a város határában történelmi városrésszel, és egy makettvárossal ahol a világ nevezetesebb épületeit láthattuk.
Érdekes mert az épületek mind-mind kaptak egy kis parkot, bonsaiokkal, utakkal, vasútakkal.
Az egész városon látszik, hogy funkciója miatt építették. Vonalzóval húzott utak, és megszerkeztett látványok jellemzik az egészet.
Ausztrália 2 parlamentel is rendelkezik, az egyik ami az új Canberra teljesen eköré épült, a másik ami elötte van a régi ami helyhiány miatt lett otthagyva 20-30 évvel ezelött. A város megszerkeztett útjaira jó példa, hogy az új parlament, a régi, és a war memorial egy vonalon húzódik. A war memorial, és a parlament domb egymással szemben van gyakorlatilag, ha az egyik ablakán kinézünk nyílegyenesen szemben a másik épületet láthatjuk.
Ez a kép a régi parlament lépcsőjéről van fényképezve, és a messzeségben lévő domb elött van a war memorial.
Ez a kép a war memorialból fotózva, és a háttérben az a nagy háromszögszerű zászlótartó az új parlament, elötte a hosszú fehér épület meg a régi.
Én a régi parlamentet látogattam meg, ahol minden szobor, padlószőnyeg, bútorkárpit az angolokra utal. Az alsó-, és a felsőház is a Londoni parlement mására épült. Az épület belső részét meg híres angolok szobrai, és az első ausztrál miniszterek képei díszítették.
A War Memorial egy olyan emlékmű ami egymagában egy interaktív múzeum is. Az angol gyarmatosítástól egészen napjainkig öleli fel a haditechnikát. Filmekkel, grafikákkal teszik még élethűbbé a bent lévő tankokat, helikoptereket, repülőket, tengeralattjárókat.
Az épület tetején díszőrség masirozik, és onnan lehet bemenni a sírokhoz, ahol az ausztrál hősök feküdtek.
A húgom nem nagyon volt oda a dologért, de nekem nagyon bejött.
Voltunk ezek mellett még a királyi pénzverdében, egy üveggyárban ahol ilyen műveszeti körök dolgoztak, és a Questacon nevű helyen ahol ilyen kicsit játékos formában lehetett tanulni a fizikáról, és a természeti csapásokról.
Ott is ez az interaktív tanulás volt a jellemző. Volt földrengéses szoba, forgószél bemutató, Tesla ketrec, hanghullám néző. Ilyesmik.. 
A visszafele útról is ejtek pár szót, ha már itt vagyok, mert nem akarok annak is egy külön bejegyzést csinálni.
Lényegében egy dologra jöttem rá, ha legközelebb ilyen messze utazok, akkor nem fogom egyhúzamban letolni a 24 órás utat mert elég szenvedés a végén az alváshiány, és az egyhelyben ülés lefárasztja az embert rendesen..
Most egy Boing 747-essel utaztunk a Heathrow-ig, majd onnan egy ugyan olyan kis airbusszal jöttünk haza mint amivel érkeztünk.
Mindent egybevéve egy hosszú de nagyon élvezetes úton vagyok túl. Ha minden meglesz csinálok egy bejegyzést ami csak képek/videók lesznek.
Kicsit fura itthon lenni most, a napjaim kertészkedéssel meg filmnézéssel telnek. Hiányzik a sok túra. Szerencsére elmult a jetlegem, szóval már nem fordítva ébredek és alszom mint kéne, bár az első nap nem tudtam hol vagyok, mert a szobám most át van rendezve...
