Vasárnap délutáni mozi

Nem igazán írtam mostanában nem is terveztem most sem, csak megláttam ezt a filmet a youtube-on, megtetszett, ezért gondoltam kiposztolom. Elég egyszerű film, bár a főszereplőt alakító színész egész jól játszik, a csajszi meg szexi. :P Szóval aki unatkozik, és nincs kedve töltögetni, hajrá! :D

Az internet szülöttei

Egy rég halogatott, kicsit kitekintés jellegű írásom következik az internet azon bugyraiból ahova az átlag felhasználó ritkán kerül, hacsak nem a youtube reklámokat látva érez késztetést rákattintani pár új és ismeretlen dologra, bár szerintem nincs sok olyan pihent ember mint én.
Az internet tele van olyan fel nem fedezett tehetségekkel akik kiváló kommunikációs képességükből fakadóan már magukban is önálló szórakoztató társaságot jelentenek ismerőseik körében. Biztos ismertek ilyeneket, akik mellé szívesen ülünk le egy sör mellé mert, lehet, hogy a sztori amit előad már ismert, de a személyisége, és gondolkodásmódja olyan magával-ragadó, hogy időről időre szeretnék vele egy kis időt eltölteni. Általában ezek az emberek szórakoztató szófordulatokkal és vicces gondolatokkal operálnak a való életben is, de ha adunk nekik egy kis időt amikor át tudják gondolni mit szeretnének mondani szinte csak ilyesmivel dolgoznak.
Lényegében ilyen emberekről szeretnék most beszélni akik vlogot (értsd video-blogot) vezetnek. Bár igazából két kezemen meg tudom számolni azokat az arcokat akik tényleg jót, és maradandót alkotnak a saját maguk által kreált műfajban, érdemes szerintem mindenkiről szót ejteni. Mondjuk én csak pár híresebbet fogok felsorolni, akit még úgy érdemesebb nézni.

Kezdjük mondjuk Dodger Leigh-el, aki tényleg egy egyéniség. Két csatornája is van a youtube-on az egyik a Press Heart to Continue , ahol általában a gamer társadalom híreivel foglalkozik, közben néha ő maga is videótesztel. A másik, a szerintem érdekesebb, ahol lényegében önmagáról, a napi eseményeiről beszélget egy kávé, és a macskája társaságában aminek a címe: Dexterity Bonus itt szokott még többek között az utazásairól, és saját kis kreatív dolgairól beszélni.





Az unalom szüli a legnagyobbakat (értitek.. nem?! akkor majd fogjátok, és előre is bocsánat xD ) címszóval jöjjön Hanna Minx aki a Miss Hannah Minx vlognál kamatoztatja a képességeit (még mindig nem?! :O xD ), és tanítja a nagyérdeműt japánul. Jó nem akarok beszélni a hataaalmas.. szemeiről, de kövezetek meg ,  tényleg jó és vicces műsorokat talál ki. Amúgy a leányzó japánba költözött ki egy külföldi diákpályázattal, és ott kezdte a vlogjait leadni, mikor unatkozott és magányos volt.  Azóta született egy másik csatornája, a Bonus Minx, ahol japán ételekkel, animékkel és úgy a saját mindennapjaival foglalkozik, és egy színdarabban is szerepel a Devil's Carnevalban.





Mondjuk folytassuk a sort Toby Turner-el (Toboscus), aki szintén gamer fronton képviselteti magát. Több csatornája is van a yt-on. Az egyik Toby Turner,  ahol nagyjából  magáról mesél, aztán van az a cím amit az internetbe és a gamer, illetve filmes popkultúrába jobban belefolyt olvasók ismerhetnek a Toboscus, tudjátok, itt vannak azok a videók ahol introk zenéire ír szöveget. Ezen kívül egy van még a TobyGames ahol ő is gamel, és a  saját eseményeit kommentálva teszteli a játékokat. A vlogolás több dolgot hozott neki is, többek közt Felicia Day egyik sorozatában is szerepel, róla is lesz pár szó a végén...





Jöjjön most egy magyar induló, Szirmai Gergely, aki a Hollywood Hírügynökség kritikusa. Poénos néhol túlzóan negatív kritikáit sokan szeretjük, sokan meg nem.





Akkor utolsónak zárnám a sort Felicia Day-el, aki egy amerikai színésznő, de közben igazi kocka leányzó. Több filmben is feltűnhetett már, de igazán híressé a The Guild nevű netes sorozat tette. Ha lehet nála nem sorolnám fel hány blogban szerepel, de van egy tök jó gyüjteménye a Geek and Sundry, ahol fel vannak sorolva a kedvencei, és az is ahol ő maga is szerepel.





Azt hiszem ez is sok volt, de gondoltam kitérek a geek popkultúra azon részeire amire mostanában úgy tűnik, lehet érdemes figyelni. Olyan vloggerek örülnek egyre nagyobb népszerűségnek külföldön, ami meglepő és szerintem kicsit örömteli, már várom azokat az időket ahol a youtube nem csak egy megtűrt média lesz, hanem átveszi a TV szerepét, és ahol a reklámok kinyomható feliratok lesznek a tv-n is...

Diablo 3 teszt hétvége

Rég írtam kritikát.. Nem is nagyon állt szándékomban, de kézhez kaptam egy dio3 streszteszt karaktert és elpattant bennem valami. Voltam már béta teszter nem egyszer, és egy valamit elmondhatok, hogy ami a bétában alapvetően játékbeli megoldás, az nem változik a kiadott produktumban sem. Értem így például a bad company 2-ben a fegyverek reagálását, a SW The old republic grafikai megoldásait, vagy a LotRo karakterkezelését. Olyan dolgok ezek amik a fejlesztőktől származnak, és nem mindenkinek jön be. Na pont így jártam a hétvégén a rövid kis siránkozásom alanyával. Félre ne értsetek a Diablo 3 a maga módján egy mestermű, visszarepít a 2höz ami akkoriban mikor kijött az egyik legösszetettebb, és talán legjobb játék volt, mert épp annyira volt csak összetett, hogy tartogatott meglepetéseket, de könnyen irányítható/játszható volt. El nem tudom mondani, hogy hányszor szidtam diablot annó, és hogy hányféle karakterrel álltam neki az akkori Act I-nek. Már akkor 10-12 évesen éreztem, hogy valami maradandó pörög a lejátszómban, és tényleg pár hétre a rabjává váltam a játéknak az abszolút jó értelemben, ami a mai napig tart egy kicsit, hisz a világ amit akkor kaptunk annyira magával ragadó volt, hogy azóta is szeretem látni, hogy milyen fanart-ok születnek meg a diablo 2 világán alapulva, és ez jó.. Az viszont, hogy a 3 csak erre a retro feelingre helyezi a hangsúlyt, az rossz.. A hétvégén a játék 1 hónap múlva induló szervereit tesztelték, és ezért boldog-boldogtalan fel tudott jelentkezni. Egy féléve volt már egy "játszható" teszt verzióm, de lényegében csak arra volt jó, hogy a játék futását lássuk a gépünkön, mivel a mesterséges inteligencia még nem volt az igazi, csak a konzolból lehozott lények reagáltak a karakterünkre. Viszont ez a mostani verzió teljesen használható volt. 13-ig szintig lehetett felhúzni a karaktereket, és egy jó darabig kidolgozott quest sor várt a lelkes fanokra.

Lényegében egész hétvégén 4 órát játszottam, ez alatt az idő alatt felhúztam egy monkot a maximális elérhető szintig. Bele is kezdenék a tapasztalatokba. A játék egy karakteralkotással kezdődik, nem kell bonyolult dologra gondolni. Lényegében kiválasztjuk a kasztunk, és utána a nemünk, és kész... sem egy arcot, sem hajszínt változtatni nincs lehetőségünk. A netes játék közben kicsit idegesítőek is tudnak lenni a klónkatonák, de ezen igazán túl tudjuk tenni magunkat. Egy rövid töltés után rákerülünk egy szikla peremére, és ahogy haladunk le, egy-egy zombi csapatot látunk ahogy lakmároznak az út szélén fekvő hullákból, rajtuk keresztülvágva magunkat beérünk egy faluba ahol szépen egymásra épülő questeket kapunk amit a régi jólbevált szöveges metódusban kapunk (2012 van, ahol még az mmorpg-ben is beraknak végre egy animált párbeszédet, vagy kisvideót küldetésünkre való felkészítésképp). Persze ezt be lehet tudni, hogy a retro érzést akarják nyomatni megint, de azért meg lehetett volna csinálni ezt a dolgot rendesen, hogy legalább egy kicsit magáénak érezze az ember a klónharcosát.. De üsse kavics ezen is túl tudjuk tenni magunkat. Elkezdődnek a küldetések, és szépen haladunk a sztoriban. Kitanuljuk kicsit a karakterünket, ráérzünk az irányításra, meglátjuk a nagyon szép effekteket, és rácsodálkozunk a nagyon szépen megcsinált karakter menedzsmentre. Ezzel eltellik az első óra és utána a 7.-8. szint környékén arra jövünk rá, hogy minden szép és jó, de ezt már láttuk pont 11 évvel ezelőtt a dio2-ben, és kezd belesüppedni az egész abba, hogy katt-katt, fut, katt-katt, öl. Megyünk előre, jön egy-egy boss, a katt-kattok ritmusán változtatunk kicsit, kisebb sérüléssel megússzuk, és futunk tovább. Semmi vállon-veregetés, semmi frappáns megszólalás csak a mellettünk küzdő templar mond annyit, hogy jó velem a sötétség erői ellen küzdeni. Ekkor már a fejemet vertem a falba, egyszerűen normál szinten nem volt kihívás, és a társ akit megmentettünk annak örül, hogy ő megöl egy zombit 30 csapásból, míg mi csúnyán rákattintunk kettőt, és nem hogy azt az egy zombit de a mögötte álló 200 társát ledaráltuk egyszerre. Persze szépen néz ki, ahogy repkednek a dirib-darabok, meg a cifit-cafatok a physicsel megtámogatva, de ha ilyet akarok látni csapatok egy benchmarkot, vagy egy transformers filmet. Aztán most egy kicsit nézzük a pozitívumokat, mert azért azok is vannak, csak én nem tartom őket sokra. Kezdeném azzal, hogy az a jó a játékban ami a 11 évvel ezelötti elődben tényleg jó volt, és befüggetett, a diablo sötét világa, a karakterek jó balansza, a bejárható játéktér (persze erre csak tippelni tudok, hisz a bétában majdnem végig egy folyosón közlekedtünk), és a multi öröme. Nehezebb szintekre felhúzva, többen játszva a társak egyedisége miatt biztos jól fogjátok magatokat érezni, ez garantált, persze ez szinte minden game-re igaz.
 
Aztán most mondok pár változtatást ami azért nem volt rossz. A kovács szakma beültetése, kicsit feldobja a játékot, nem csak a random dropra várunk mindig, hanem kicsit gyűjthetünk olyan tárgyakra is amit megláttunk a faluban. (régebben a kereskedők úgy működtek, hogy random dobáltak itemeket az eladhatók közé, néha jókat általában rosszakat, ez most is így van, de a kovácsoknál mi általunk lebontott fegyverek hozzávalóiból tudunk csináltatni új tárgyakat, és ezekre tudunk gyűjteni mert nem változnak egy-egy városból való kilépés után). Tetszett, hogy nem teljesen szedték ki a potikat, és azokat végre egymásra is lehet pakolni, viszont azok a hp gömbök amiket a lények dobálnak túl gyakran jönnek, és elveszik a kihívást a játékból, de lehet hogy nehezebb szinteken ez nem ilyen gyakori azt még nem lehet tudni. A grafika egész szép, és nem eszik sok erőforrást, nálam is szépen elfutott akadásmentesen az anyag. A hangok nem rosszak, a zenék túlságosan idézik a 2t sztem, de lehet, hogy valakinek ezek pont bejönnek, én ott is inkább mp3 lejátszóval játszottam. Viszont az effektek tényleg jók, itt viszont nagyon tetszett, hogy az új hangok között pár régi hp töltő kút hangot is felfedeztem. :) Ami nagyon tetszett az a skillbar kötöttsége, kb úgy kell elképzelni, hogy van a szokásos 1,2,3,4 gombok, és az egér gombjai, mindegyikhez tartozik 4-6 skill amiből válaszhatunk, majd ezeket tovább lehet fejleszteni, de nem csak a statokat erősítjük ezzel, hanem az aktuális skill hatása is változik. Teszem azt a monknál úgy volt, hogy bal gombal töltöm a spirit-em amiből a jobb gombos erősebb skilleket tudom elsütni, az 1-2-3-4 gombokhoz meg védekező-technika-fókusz skill-és egy csapat buff tartozott ezeket mind a bal gombos skillel tudjuk feltölteni, de ezeknél van visszatöltési idő is. Kicsit bonyolultan hangozhat talán, de megvalósítása igen ötletes, és könnyen megtanulható.

Összességében nem rossz játék lett/lesz, deee ugyan az a szájízem tőle mint a Starcraft2-től... Kedves Blizzard ne tessék már a múltban élni, vagy csináljátok meg újra a régi a játékokat, akkor legalább tudom mit veszek, ha veszek valamit, és a fiatal generációk is tudnák miért "jó" ez a 3. rész, és nem azért mert a bátyó azt mondta.

2500

Azt a mindenségit.. elértük a 2500 látogatót és észre se vettem. :O Pedig ez megér egy semmit mondó bejegyzést!! :D De ha majd túllestünk a 9000-en, kérem majd a Vegitás hozzászólásokat!!! :D

Youtube

Igazándiból, ez csak egy próba, hogy komplett kedvenc listákat, hogy jeleníti meg a blogon, de akit érdekel nyugodtan belehallgathat, ezek tényleg a kedvenceim, de nem sorrendben vannak, azon még dolgozom...

Valentin nap

Szólóban Valentin napon húzni az igát, nem egy álom elfoglaltság, de azért nem a világvége, sőt szerintem a pozitív dolgokat kell benne meglátni. Én nem nagyon tartom ünnepnek amúgy sem, de ezt szerintem a legtöbb olvasó aki picit ismer erre már rég rájött. Mondjuk köztes vagyok a "drága szívecském imádom az ünnepet, menjünk valahova és nyáladzuk össze a világot bla-bla-bla", meg a marketing-ünnep között. Mondhatnék pár tanácsot, hogy éljük túl, de én inkább azt mondanám, hogy élvezzük az ünnepet. Először is be kell látni, hogy minden szeretet fontos kelléke, hogy magunkat szeressük, ha ez nem megy, másokkal is mindig hadilábon fogunk állni. Nem kell bánkódni, vagy rosszul érezni magunkat, ez egy átlagos hétköznap lesz, ahol mindenek előtt a saját jókedvünk lesz a cél. Persze ha van kivel megosztani, az sosem baj, sőt ha találunk valakit, aki egy ilyen selfish napon is szeret velünk lógni, azt el ne eresszük (ezt most a barátnőkre értem), mert a haverok általában úgy is azzal szórakoznak amivel mi. :D
Ezért én az ünnep alkalmából azt fogom tenni, ami jól esik és szórakoztat. Délelőtt!! felkelek, iszom egy meleg kávét, gépezem, filmet nézek, pizzázom, órára megyek, délután pedig az airsoft jegyében fog telni. Utána este közös kolis borkóstoló lesz. Szóval csupa öröm és vidámság lesz az egész nap. Remélem mindenkinek legalább így fog telni, és nem egyedül fog unatkozni... :D

Vmi kis firka

Ne tévesszen meg senkit az új blog leírás, fent a címsorban, nem elrettentésnek szántam. Mondjuk sokan negatívnak érezhetik a mondatokat, én inkább csak az ismeretlenségre akartam utalni velük. Ez inkább azoknak szól, akik még nem jártak az oldalon és nem ismernek. Mostanában a statisztikák szerint elég sokan vannak ilyenek. Betudható ez talán annak, hogy nem reklámozom sehol sem, ha jön egy-egy új bejegyzés, akit érdekel megtalál, akit meg nem az nem.
Bár ez a jeges profizmus ami Tier Nan Gorduint, a híres M.A.G.U.S. karaktert jellemzi, engem azért messze elkerül, de az idézet úgy gondolom illet kicsit a blog hangulatába és látványvilágába, ami viszont teljesen az én ízlésemet tükrözte mikor megcsináltam.
Lassacskán ennek is lejár a maga ideje, valami színesebb, kicsit vidámabb dizájnon gondolkodom, eddig tetszett a mostani és most sem mondom, hogy csúnya, csak lehet már egy picit unalmas. Ötleteket az új dizájnnal kapcsolatban nyugodtan írhat mindenki.

Hajaj, de unalmasan telik az egész nap, mintha ólomlábakon járna az idő.. Már-már most várom, hogy visszatérjek a koliba, a korosztályom közé. Jó.. el tudnám magam foglalni most is, de most inkább szocializálódnék kávéznék a többiekkel, beszélgetnék fölösleges dolgokról. Persze ezt megtehetném akár így neten is, ahelyett, hogy itt gépelek unalmasabbnál unalmasabb gondolatokat, amit már mindenki kifejtett több százszor, magában, vagy valakivel.
Olyanokra gondolok mint ez az unaloműző kis gondolatsor, amit most firkálok az olvasónak.

Egész jól telt ez hét is, tegnap este kis iszogatás volt, előtte való nap póker, aztán a havi rendszerességgel megrendezett meeting a szokásosokkal és pár új arccal.

Kis délelötti gondolatfejtegetés

Jó rég írtam.. De talán nem is baj, egyszer mondtam valakinek, hogy akkor ered meg az ember nyelve, ha ráér és, ha problémái vannak. :)
Bár most a dolgaim aránylag jól is alakultak, ez előző vizsgaidőszak, ha nem is felhőtlen volt (2 tárgyat újra fel kellett vennem a 8ból) azért végeredményében nem is volt rossz. A december nagyon jól alakult és tele volt pici meglepetésekkel, amitől elég jól telt az ünnep. Szóval újra a koleszban, még legalább ez év végéig, aztán meglátjuk, nem a tanulmányi szempontok miatt mondom, inkább pénzügyi okok játszanak közbe, de azt hiszem ezt mindenki tudja.

Tavaly ilyenkor eléggé rossz hangulatban voltam pár dolog miatt, de azóta rendeződtek a helyzetek, ezt most nem is részletezném. Inkább egyfajta élményről szeretnék beszélni. 2011 tél-tavaszán hasonló órákra jártam mint idén, 2 db pontosan ugyan az.. :D
Szóval beülök a reggeli elméletre, van jó-pár ismerős arc, jó hangulatban elkezdődik az óra mindenki pozitívan néz a következő félévbe és engem hirtelen elfog egyfajta érzés amit elfelejtettem, de most újra rám tört, most alaptalanul. Egyszerűen beugrott a tavaly ilyenkori rossz hangulat, csak egy pár percig tartott az egész, de olyan volt, mint valami fejlövés, nem tudom volt-e már valakinek hasonló, de én konkrétan nem is emlékszem az óra azon részére, sőt az utána következő hosszú percekre sem, csak ez a rossz érzés maradt meg.

Érdekes az ember, 1 évig nem fog el azaz érzés és most konkrétan belehasít a tudatomba, mint ha valami árnyék emelkedne az ember feje fölé. Elég csak annyi, hogy a hely, az időpont, a környezet ugyan az és vége a jókedvnek, még ha csak időlegesen. Az ilyen gondolatok fertőzők, tegnap este, egy elég érdekes beszélgetésnek voltam részese, bár inkább csak hallgattam, a részletekbe most sem mennék bele, de a gondolat újra visszatalált hozzám, nem tudtam aludni és reggel nagyon rossz közérzettel ébredtem, fáradt és elnyűtt voltam, mint egy régi zászló amit a szél megtépett. Remélem ezek csak múló gondolatfoszlányok és nem tartanak sokáig mint tavaly.

Általában jókedvű, vidám srác vagyok, akit nem nagyon izgatnak a nagyok játszmái és nem is szeret belefolyni mindenféle olyan dologba, ami fölösleges és amúgy sem tud kontrollálni.
Ez csak inkább olyan kis magammal beszélgetés volt, nem várok rá válaszokat.

Inkább csapatok vmi vidám zenét és elindulok a déli órámra.. :D