Mire visszaért a zsákmánnyal hajnalodni kezdett...
Egyből a felbérlőhöz vitte az útja. Egy a szekta által fenntartott épület felé vette az irányt.
Az épület Cyeth város túloldalán volt található, kissé messzebb a város zajától. A bejáratot hatalmas kovácsoltvas kapu képezte, de az épületet egy vastag fal vette körül, szinte semmit sem lehetett belátni. A falak egy-egy pontján pontosan egymástól ugyan olyan távolságra szobrok helyezkedtek el. Pár nagy hadvezér, és császár semmi extra. Bár a kastély tetején azért láthatóak voltak szekta Isteneinek ábrázolásai is. A kastélyhoz tartozó többi épület valamiféle laborokból álló komplexum volt. A folyamatosan füstöt hányó kéményekből korom hullott alá, mint valami szürke hópehely. Az ég már-már fekete volt a környéken a sok füsttől.
A városlakók nem nagyon merészkedtek ide, pedig végeredményében a város vezetősége lakott ebben hosszú épületben, de már ránézésről meg lehetett állapítani, hogy sok minden más is folyik itt, ami a császárság alapvető törvényei ellen voltak.
A vadásznak még kopogtatnia sem kellett, az őrszobrok ajtót nyitottak amint megérezték a vasvérűek láncának erejét...
Az épülethez tartozott még egy kis park, ami inkább csak egy füves tisztásból, és egy pár kőfaragásból állt. Itt fogadta az épület vezetője a sikeres küldetés után hazatérő fegyverforgatót.
-Oh megjött hát a hű vasvérű, akit a fővárosban is olyannyira nagy becsben tartanak...-üdvözölte a fegyverforgatót a helyi vezető.
A vezető, egy fiatal lány volt akinek már korán megőszült a haja. Nem sokat takaró tógáján végig írások látszottak, és testén is sok láng forma tetoválás díszelgett, az álla bal oldalán egy billog mutatta, hogy ő a 312-es számú tűzmágus.-...hadd adjak egy áldást a nevedre, ilyen sötét időkben mindenki megérdemel egy kis védelmet.
-Nem köszönöm Úrnőm, én mint szolga, a nemes császár egyik eszköze, csak a dolgomat végeztem.- Ezzel átnyújtotta a zsákmányt. Valójában végig tudta mit takar ez a "nemes" gesztus, megfigyelést, és pórázt, amit még egy magafajta anyaganimátor is nehezen tud eltépni.-Sajnos most csak átutazóban vagyok, a céhem ügyeiben járok el.
Persze közben végig tudta, hogy ez is csak egy újabb alkalom, hogy a lassan minden befolyást megszerző szekta, az ő céhükben is kémeket helyezzen el.
-Nagyon sajnálatos, pedig olyan élményekkel lettél volna gazdagabb Cyeth város szertartása közben, ami az érzékeken messze túlmutat.-mintha ezt kimondva egy szikra pattant volna a lány szemében.
-Nem érdemlek én ilyen kegyet a 312-es körzet vezetőjétől. Sajnos mennem is kell.. Viszlát Úrnőm!-talán ezzel megszabadulhat tőle.
-Viszlát nemes vasvérű!
Ezzel a mondattal el is indult kifelé. Közben épp látta, amint hozzák be az új "alanyokat". Voltak köztük mutánsok, akik a vadont járják, de nagy részük a közeli város rabszolgapiacáról valók. Sértetlen "portékák", és meztelenre vetkőztetett sebhelyes nők és férfiak. Hitetlenek, akik nem voltak hajlandók elfogadni szektát, és a császárt.
- Én is lehetnék köztük, ha nem lenne hasznos a céhem, hogy befogja a többit. Mi vagyunk akikkel példálóznak, hogy már pedig van más út a szektán kívül. Mi vagyunk akik a munkájuk igazán piszkos részét csinálják. Nehéz lett volna elpusztítani minket, ezért csak megtörtek. Rajtunk kívül alig pár fegyverforgató céh maradhatott meg az utóbbi évtizedekben. A császári gárda fekete számszeresei, akik csak azért maradtak meg, hogy a császár nejének befogják a száját, és ezzel a gyengekezű uralkodóét. A másik a régi birodalmi fejvadász klán akik inkább elbújtak, minthogy elbukjanak. Persze vannak még a szekta vérebei, de ők igazából csak most szereztek hatalmat mint a tűzmágusok, a rendházak, és a szekta szerzetesek, akik most már a birodalom legrangosabb titkos serege. - Miután kiért a kapun, hatalmasat fellélegzett, annak ellenére is tisztábbnak érezte a levegőt, hogy még mindig a tűzmágusok által "tüzelők" maradványait lélegezte. El is indult gyorsabb tempóban a város szíve irányába, hogy minél hamarabb megszabaduljon a nyomasztó helytől.
- Évekkel ezelőtt még boszorkányságnak számított egy-egy ilyen szertartás amit a lány most felajánlott... Ma meg fényes nappal felkínálják a lehetőséget, mert nem vadászhatjuk őket le ezért.- suttogta halkan, miközben egy szépen sodort cigarettát rakott a szájába, kicsit elmosolyodva a gondolaton.
Lassacskán beért a város főterére. Ahol a nyüzsgő tömeg szaga egyből megcsapta az orrát. Nem szerette ezeket a nagyvárosokat, nem csak az elnyomás, és a nyomor miatt egyszerűen a vadonban emberibbnek érezte magát. Bár ezekben a vidéki városokban azért teljesen más élet folyt mint a birodalom szívében. Ide inkább csak a rendfenntartó erő jutott a hatalomból.
Ez az egy dolog jó volt ezekben a fanatikusokban, rendet tartottak. A helyi kirendelt vezető, a lány akivel a nap elején beszélt, tette a dolgát. Innen nézve a lázadók, és a mutánsok csak távoli fenyegetésnek tűntek. Aránylag békés volt egész Cyeth, és az emberek boldogsága lehet, hogy most tényleg nem csak egy álca volt.
- Lehet hagynom kellett volna, hogy behálózzon. Milyen szép is lett volna az életem, tudatlanul az ő karjaiban... - Persze nem ez várt volna rá...
Hirtelen valami mély hangra lett figyelmes. Egy pontból jött amit egy nagyobb csoportosulás vett körbe. Előre furakodva kicsit elmosolyodott.
Egy emberkereskedő "barbár" portékáját reklámozta a tömeget túlharsogva. Mellette egy meztelen nő állt. Oldalán vörös vonalakból álló tetoválás volt, amely egészen a nyaka vonalán, az álla tövében ért véget, és hosszú fekete haja a háta legaljára is leért. Sok helyen kis fonásokkal volt díszítve. Igazán ritka látvány volt errefelé, hiszen Cyethben a világos hajszínek voltak az uralkodóak.
A lány nyugtalanul figyelte a tömeget vajon ki fogja megvenni.. Kinek a karja fogja érinteni.
Egyre több licitet lehetett hallani a tömegből, a lány egyre kétségbeesetten követte az eseményeket. Miközben az eladó csak mondta, hogy mit érdemes tudni a fiatal lányról.
-A keleti törzsek a síkságainak egyik törzsfőjének a leánya.. A nemes Trennen nagyúr kapta a el, amint épp a síkságokat rótta élelemért! Igazi harcos bestia, megsebzett 2 paplovagot, mire sikerült elkapni. Ha betöritek igazán jó dolgos szolga válhat belőle aki teljesíti ura minden kívánságát...
Egyszer csak a lány lehajtotta fejét, és a haja az arcába borult, minden ki azt hitte, hogy elkeseredésében, de a vasmágus tudta mi fog következni...
Egy kiabálásra már nem maradt ideje, felismerte a mozdulatokat.
- Ezek képesek voltak egy keleti sámánt elhozni idáig?? De mivel sértette meg magát, hogy vért szerezzen? - Mindezeken már késő volt elgondolkodni.. Vértüskék szabdalták szét a körülötte álló őröket és rabszolgákat. A lány felhajtotta a fejét, és szeméből vér csorgott, a karperecek által csinált sebek a kezén lüktettek.
- Nincs tudatában mit tesz. csak sír a mágia hatása alatt.. - A harcos lecsatolta láncból készült övét, és egy gyors imával mozgásra bírta. A varázslat hatására a lány a mögötte lévő falon csapódott a láncok csörgése közben. A vadász a kezével irányította, és kezei összeszorításával a lányra fonódott láncok egyre mélyebbre fúródtak a falba ezzel a sámánt egyre inkább hozzászorítva a falhoz. Egy hirtelen ugrással odatermett majd a zsebében lapuló üvegcsét a fiatal sámán feletti falhoz vágta, és így tartalma mind ráfröccsent a lány sérüléseire. Aki ennek hatására elkábult, és elvesztette mágikus erejét...
