Mire visszaért a zsákmánnyal hajnalodni kezdett...
Egyből a felbérlőhöz vitte az útja. Egy a szekta által fenntartott épület felé vette az irányt.
Az épület Cyeth város túloldalán volt található, kissé messzebb a város zajától. A bejáratot hatalmas kovácsoltvas kapu képezte, de az épületet egy vastag fal vette körül, szinte semmit sem lehetett belátni. A falak egy-egy pontján pontosan egymástól ugyan olyan távolságra szobrok helyezkedtek el. Pár nagy hadvezér, és császár semmi extra. Bár a kastély tetején azért láthatóak voltak szekta Isteneinek ábrázolásai is. A kastélyhoz tartozó többi épület valamiféle laborokból álló komplexum volt. A folyamatosan füstöt hányó kéményekből korom hullott alá, mint valami szürke hópehely. Az ég már-már fekete volt a környéken a sok füsttől.
A városlakók nem nagyon merészkedtek ide, pedig végeredményében a város vezetősége lakott ebben hosszú épületben, de már ránézésről meg lehetett állapítani, hogy sok minden más is folyik itt, ami a császárság alapvető törvényei ellen voltak.
A vadásznak még kopogtatnia sem kellett, az őrszobrok ajtót nyitottak amint megérezték a vasvérűek láncának erejét...
Az épülethez tartozott még egy kis park, ami inkább csak egy füves tisztásból, és egy pár kőfaragásból állt. Itt fogadta az épület vezetője a sikeres küldetés után hazatérő fegyverforgatót.
-Oh megjött hát a hű vasvérű, akit a fővárosban is olyannyira nagy becsben tartanak...-üdvözölte a fegyverforgatót a helyi vezető.
A vezető, egy fiatal lány volt akinek már korán megőszült a haja. Nem sokat takaró tógáján végig írások látszottak, és testén is sok láng forma tetoválás díszelgett, az álla bal oldalán egy billog mutatta, hogy ő a 312-es számú tűzmágus.-...hadd adjak egy áldást a nevedre, ilyen sötét időkben mindenki megérdemel egy kis védelmet.
-Nem köszönöm Úrnőm, én mint szolga, a nemes császár egyik eszköze, csak a dolgomat végeztem.- Ezzel átnyújtotta a zsákmányt. Valójában végig tudta mit takar ez a "nemes" gesztus, megfigyelést, és pórázt, amit még egy magafajta anyaganimátor is nehezen tud eltépni.-Sajnos most csak átutazóban vagyok, a céhem ügyeiben járok el.
Persze közben végig tudta, hogy ez is csak egy újabb alkalom, hogy a lassan minden befolyást megszerző szekta, az ő céhükben is kémeket helyezzen el.
-Nagyon sajnálatos, pedig olyan élményekkel lettél volna gazdagabb Cyeth város szertartása közben, ami az érzékeken messze túlmutat.-mintha ezt kimondva egy szikra pattant volna a lány szemében.
-Nem érdemlek én ilyen kegyet a 312-es körzet vezetőjétől. Sajnos mennem is kell.. Viszlát Úrnőm!-talán ezzel megszabadulhat tőle.
-Viszlát nemes vasvérű!
Ezzel a mondattal el is indult kifelé. Közben épp látta, amint hozzák be az új "alanyokat". Voltak köztük mutánsok, akik a vadont járják, de nagy részük a közeli város rabszolgapiacáról valók. Sértetlen "portékák", és meztelenre vetkőztetett sebhelyes nők és férfiak. Hitetlenek, akik nem voltak hajlandók elfogadni szektát, és a császárt. - Én is lehetnék köztük, ha nem lenne hasznos a céhem, hogy befogja a többit. Mi vagyunk akikkel példálóznak, hogy már pedig van más út a szektán kívül. Mi vagyunk akik a munkájuk igazán piszkos részét csinálják. Nehéz lett volna elpusztítani minket, ezért csak megtörtek. Rajtunk kívül alig pár fegyverforgató céh maradhatott meg az utóbbi évtizedekben. A császári gárda fekete számszeresei, akik csak azért maradtak meg, hogy a császár nejének befogják a száját, és ezzel a gyengekezű uralkodóét. A másik a régi birodalmi fejvadász klán akik inkább elbújtak, minthogy elbukjanak. Persze vannak még a szekta vérebei, de ők igazából csak most szereztek hatalmat mint a tűzmágusok, a rendházak, és a szekta szerzetesek, akik most már a birodalom legrangosabb titkos serege. -
Miután kiért a kapun, hatalmasat fellélegzett, annak ellenére is tisztábbnak érezte a levegőt, hogy még mindig a tűzmágusok által "tüzelők" maradványait lélegezte. El is indult gyorsabb tempóban a város szíve irányába, hogy minél hamarabb megszabaduljon a nyomasztó helytől.
- Évekkel ezelőtt még boszorkányságnak számított egy-egy ilyen szertartás amit a lány most felajánlott... Ma meg fényes nappal felkínálják a lehetőséget, mert nem vadászhatjuk őket le ezért.- suttogta halkan, miközben egy szépen sodort cigarettát rakott a szájába, kicsit elmosolyodva a gondolaton.
Lassacskán beért a város főterére. Ahol a nyüzsgő tömeg szaga egyből megcsapta az orrát. Nem szerette ezeket a nagyvárosokat, nem csak az elnyomás, és a nyomor miatt egyszerűen a vadonban emberibbnek érezte magát. Bár ezekben a vidéki városokban azért teljesen más élet folyt mint a birodalom szívében. Ide inkább csak a rendfenntartó erő jutott a hatalomból.
Ez az egy dolog jó volt ezekben a fanatikusokban, rendet tartottak. A helyi kirendelt vezető, a lány akivel a nap elején beszélt, tette a dolgát. Innen nézve a lázadók, és a mutánsok csak távoli fenyegetésnek tűntek. Aránylag békés volt egész Cyeth, és az emberek boldogsága lehet, hogy most tényleg nem csak egy álca volt. - Lehet hagynom kellett volna, hogy behálózzon. Milyen szép is lett volna az életem, tudatlanul az ő karjaiban... - Persze nem ez várt volna rá...
Hirtelen valami mély hangra lett figyelmes. Egy pontból jött amit egy nagyobb csoportosulás vett körbe. Előre furakodva kicsit elmosolyodott.
Egy emberkereskedő "barbár" portékáját reklámozta a tömeget túlharsogva. Mellette egy meztelen nő állt. Oldalán vörös vonalakból álló tetoválás volt, amely egészen a nyaka vonalán, az álla tövében ért véget, és hosszú fekete haja a háta legaljára is leért. Sok helyen kis fonásokkal volt díszítve. Igazán ritka látvány volt errefelé, hiszen Cyethben a világos hajszínek voltak az uralkodóak.
A lány nyugtalanul figyelte a tömeget vajon ki fogja megvenni.. Kinek a karja fogja érinteni.
Egyre több licitet lehetett hallani a tömegből, a lány egyre kétségbeesetten követte az eseményeket. Miközben az eladó csak mondta, hogy mit érdemes tudni a fiatal lányról.
-A keleti törzsek a síkságainak egyik törzsfőjének a leánya.. A nemes Trennen nagyúr kapta a el, amint épp a síkságokat rótta élelemért! Igazi harcos bestia, megsebzett 2 paplovagot, mire sikerült elkapni. Ha betöritek igazán jó dolgos szolga válhat belőle aki teljesíti ura minden kívánságát...
Egyszer csak a lány lehajtotta fejét, és a haja az arcába borult, minden ki azt hitte, hogy elkeseredésében, de a vasmágus tudta mi fog következni...
Egy kiabálásra már nem maradt ideje, felismerte a mozdulatokat. - Ezek képesek voltak egy keleti sámánt elhozni idáig?? De mivel sértette meg magát, hogy vért szerezzen? - Mindezeken már késő volt elgondolkodni.. Vértüskék szabdalták szét a körülötte álló őröket és rabszolgákat. A lány felhajtotta a fejét, és szeméből vér csorgott, a karperecek által csinált sebek a kezén lüktettek. - Nincs tudatában mit tesz. csak sír a mágia hatása alatt.. - A harcos lecsatolta láncból készült övét, és egy gyors imával mozgásra bírta. A varázslat hatására a lány a mögötte lévő falon csapódott a láncok csörgése közben. A vadász a kezével irányította, és kezei összeszorításával a lányra fonódott láncok egyre mélyebbre fúródtak a falba ezzel a sámánt egyre inkább hozzászorítva a falhoz. Egy hirtelen ugrással odatermett majd a zsebében lapuló üvegcsét a fiatal sámán feletti falhoz vágta, és így tartalma mind ráfröccsent a lány sérüléseire. Aki ennek hatására elkábult, és elvesztette mágikus erejét...
Na ez jó hosszú lett, és még mindig nincs vége... XD
VálaszTörlésTetszett, pedig most mást kellene olvasgatnom (holnap ZH), de inkább ezt olvasnám el még párszor. :P
VálaszTörlésja meg persze a folytatást majd. :)
VálaszTörlés