Tanulás előtt

Sokáig nem akartam írni, nem jöttek a szavak...
Most is unaloműzésképp írok pár sort, hogy legyen egy kis forgalom az oldalon. Nem tudom mi forog a vén bábjátékos fejében aki a szálakat mozgatja, talán jobb is így.
Ülök a szobámban egyedül, a szemembe bele-belecsillan a nap fénye a szemközti ablakból, és azon gondolkodom jó helyen vagyok-e, helyes-e az út amit választottam önszántamból. Lepörög előttem az elmúlt 3-4 év, mint egy film, újra és újra hallom azokat a hangokat, akik hozzám szóltak ez idő alatt.
Annyira nyugodt most minden körülöttem, nem is tudom pontosan, hogyan fogalmazzam meg, de most érzem úgy, hogy újra lecsillapodtam, nem tombol bennem sem harag, sem gyűlölet. Egyszerűen csak vagyok. Bánok pár meg nem tett lépést, és többet is tehettem volna azokért akik igazán fontosak még most is.
Voltak kisebb hullámvölgyek-dombok, de az elmúlt két hónapot azt hiszem dombnak éltem meg, olyan dolgokat tapasztaltam amire eddig nem volt példa az életem folyamán.
Nem voltam egy érzelmes ember sosem, de valami megváltozott, majd a sors új kártyákat osztott. Néha úgy érzem mintha tényleg egy törött ablakból nézzük az életünket és valaki mögülünk figyeli a reakciónkat az eseményekre, és viccesnek érzi, hogy mit drámáznak a kis porbafingó emberszabásúak.
Alapvetően még mindig az a nézetem, hogy minden ember saját maga felelős a boldogságáért, és a saját világunkat úgy formáljuk ahogy akarjuk, mert amit látunk-érzékelünk az csak a miénk, a többi ezután már nem tapasztalhatja meg ugyanazt mert a saját univerzuma más. Ezt sok dolog befolyásolja ami leginkább a régi tapasztalataink miatt formálódik a sajátunkká. Ám ezt a nézetemet alapvetően rengette meg a vicces figyelő aki mögöttünk van az ablaknál, néha meghúzza a zsinórt és DEUS EX MACHINA megbasz minket egy jó/rossz/akármilyen élménnyel ami megváltoztat, átformál és így a saját univerzumunk alapjaiban változik meg.
Ilyen esetben én azt javasolnám, hogy nézzünk magunkba és ne hagyjuk kibillenteni azt amit elterveztünk vegyük vissza az irányítást, és kerekedjünk felül a kuncogó bábjátékoson aki mögöttünk próbálkozik megbaszni egy villámmal.

Ez után a felvezető után most biztos valami még mélyebb bölcseletet vár az olvasó, hogy én megoldom aztán a problémákat és minden happy lesz.
Erre törekszem is, ezért hiába minden dolog, és bábjátékos közjáték, maradok vidám, és a többi embertársamnak is terjeszteni fogom ezt a gondolatot.
Tegyél a depresszió ellen, és keresd a pozitív dolgokat. Lehet, hogy te úgy érzed, hogy nincs nálad szerencsétlenebb flótás, és a vén bábjátékos az anuszrózsádat izgatná egy vasforgácsos esernyővel.Szóval, ha nem tetszik valami BASZNI BELE, SZÓL A ZENE!