Basszák meg a döntések

Unalmas nap, gondoltam megint megvillantom a kreatív énemet. Az egyik kedvenc filmemet nézem, ilyenkor mindig belemászik a tudatomba egy olyan gondolat, hogy az ember aki nem osztja meg a gondolatait sosem lesz hatással másokra, nem mintha nagyon vágynék ilyenre.
Beszéljünk egy kicsit az ellentétes véleményekről és azok birokra-keléséről.
Úgy gondolom, fontos, hogy az emberek akkor teljesítenek a legjobban amikor nyomás alatt vannak, ez ugyan így igaz egy-egy beszélgetésre. Minél több a vélemény annál több információ kerül egy-egy társalgásba és minél ellentmondásosabbak ezek, annál komolyabb az igénybevétel, hogy az igazunkat bizonyítsuk.
Ebből az következne, hogy a nyomás hatására felszabaduló gondolatok sokkal kreatívabbak lesznek. Ám ekkor beszól az rohadt egó, ez rendben is van, de miért nem lehet belátni a hibáinkat?
Miért nem tudok elmenni a saját hülyeségem mellett?
Miért szükséges rátaposnom a saját hangyafasznyi intelligenciámra, szegény úgy sem lengi körbe a mindennapjaim, legalább ha már belátom, hogy tévedtem miért kell ennyire ragaszkodnom a saját hülyeségemhez? Ez ugyan így igaz a belső vívódásokra, amiből valljuk be mindenkinek kijut.
Miért választom a hibásat, ha tudom, hogy meg fogom bánni, miért kell nekem arra a magasztos eszmére törekednem, hogy másnak sosem teszek rosszat és miért nem lehetek néha kicsit önző, az egó ami annyira bizonygatja, hogy nekem van igazam és az önzés amiknek annyira jegyben kérne járniuk, hogy össze kéne nőniük bizonyos testrészeiknél, mert ez is közrejátszik ugyan ebben a témában. Az általános néphit szerint ha jót teszel jól jársz, akkor ez miért alakul fordítva és miért van az hogy a rossz lépés olyan csábító, és a jó olyan unalmas.
A jó egyszerűen unalmas, senkit nem érdekel, ha igen akkor meg túlbecsülik, és sok esetben azt bánjuk meg igazán ha nem tettünk meg valamit, nem azt, hogy hagytuk magunkat kicsit megőrülni. Én alapvetően jó besorolású erkölcsöket követek, de néha annyira hibásnak érzem ezeket a döntéseket, hogy hogy hagyhattam befolyásolni magam erre az unalmas lépésre, miért éreztem úgy, hogy ez a helyes, mikor később kiderült, hogy a saját magamnak azzal tettem volna a legjobbat, ha másnak ártottam volna.
Egyszerűen nem tudom miért nem tudok úgy dönteni, hogy mindenkinek megfeleljen közben még az én káposztámból is maradjon egy addig ér a takaróm, mint a sánta kutya sírásó vagy földmunkás.
Ha az akkori helyzet szerint önzőn döntök talán tök máshogy alakul egy rakat dolog, utólag talán a jobbik döntés lett volna, de meg tudtam volna élni a bűntudattal? Én, aki még azon is fent van akadva, ha egy ügyfélnek a telefonban füllentek egy kicsit munka közben.
Talán fölösleges volt itt most agyalgatni, talán nem, de egy biztos, most hogy leírtam már le van írva és tovább lehet lépni valami értelmesebb elfoglaltság felé.

 

Tanulás előtt

Sokáig nem akartam írni, nem jöttek a szavak...
Most is unaloműzésképp írok pár sort, hogy legyen egy kis forgalom az oldalon. Nem tudom mi forog a vén bábjátékos fejében aki a szálakat mozgatja, talán jobb is így.
Ülök a szobámban egyedül, a szemembe bele-belecsillan a nap fénye a szemközti ablakból, és azon gondolkodom jó helyen vagyok-e, helyes-e az út amit választottam önszántamból. Lepörög előttem az elmúlt 3-4 év, mint egy film, újra és újra hallom azokat a hangokat, akik hozzám szóltak ez idő alatt.
Annyira nyugodt most minden körülöttem, nem is tudom pontosan, hogyan fogalmazzam meg, de most érzem úgy, hogy újra lecsillapodtam, nem tombol bennem sem harag, sem gyűlölet. Egyszerűen csak vagyok. Bánok pár meg nem tett lépést, és többet is tehettem volna azokért akik igazán fontosak még most is.
Voltak kisebb hullámvölgyek-dombok, de az elmúlt két hónapot azt hiszem dombnak éltem meg, olyan dolgokat tapasztaltam amire eddig nem volt példa az életem folyamán.
Nem voltam egy érzelmes ember sosem, de valami megváltozott, majd a sors új kártyákat osztott. Néha úgy érzem mintha tényleg egy törött ablakból nézzük az életünket és valaki mögülünk figyeli a reakciónkat az eseményekre, és viccesnek érzi, hogy mit drámáznak a kis porbafingó emberszabásúak.
Alapvetően még mindig az a nézetem, hogy minden ember saját maga felelős a boldogságáért, és a saját világunkat úgy formáljuk ahogy akarjuk, mert amit látunk-érzékelünk az csak a miénk, a többi ezután már nem tapasztalhatja meg ugyanazt mert a saját univerzuma más. Ezt sok dolog befolyásolja ami leginkább a régi tapasztalataink miatt formálódik a sajátunkká. Ám ezt a nézetemet alapvetően rengette meg a vicces figyelő aki mögöttünk van az ablaknál, néha meghúzza a zsinórt és DEUS EX MACHINA megbasz minket egy jó/rossz/akármilyen élménnyel ami megváltoztat, átformál és így a saját univerzumunk alapjaiban változik meg.
Ilyen esetben én azt javasolnám, hogy nézzünk magunkba és ne hagyjuk kibillenteni azt amit elterveztünk vegyük vissza az irányítást, és kerekedjünk felül a kuncogó bábjátékoson aki mögöttünk próbálkozik megbaszni egy villámmal.

Ez után a felvezető után most biztos valami még mélyebb bölcseletet vár az olvasó, hogy én megoldom aztán a problémákat és minden happy lesz.
Erre törekszem is, ezért hiába minden dolog, és bábjátékos közjáték, maradok vidám, és a többi embertársamnak is terjeszteni fogom ezt a gondolatot.
Tegyél a depresszió ellen, és keresd a pozitív dolgokat. Lehet, hogy te úgy érzed, hogy nincs nálad szerencsétlenebb flótás, és a vén bábjátékos az anuszrózsádat izgatná egy vasforgácsos esernyővel.Szóval, ha nem tetszik valami BASZNI BELE, SZÓL A ZENE!

Vasárnap délutáni mozi

Nem igazán írtam mostanában nem is terveztem most sem, csak megláttam ezt a filmet a youtube-on, megtetszett, ezért gondoltam kiposztolom. Elég egyszerű film, bár a főszereplőt alakító színész egész jól játszik, a csajszi meg szexi. :P Szóval aki unatkozik, és nincs kedve töltögetni, hajrá! :D

Az internet szülöttei

Egy rég halogatott, kicsit kitekintés jellegű írásom következik az internet azon bugyraiból ahova az átlag felhasználó ritkán kerül, hacsak nem a youtube reklámokat látva érez késztetést rákattintani pár új és ismeretlen dologra, bár szerintem nincs sok olyan pihent ember mint én.
Az internet tele van olyan fel nem fedezett tehetségekkel akik kiváló kommunikációs képességükből fakadóan már magukban is önálló szórakoztató társaságot jelentenek ismerőseik körében. Biztos ismertek ilyeneket, akik mellé szívesen ülünk le egy sör mellé mert, lehet, hogy a sztori amit előad már ismert, de a személyisége, és gondolkodásmódja olyan magával-ragadó, hogy időről időre szeretnék vele egy kis időt eltölteni. Általában ezek az emberek szórakoztató szófordulatokkal és vicces gondolatokkal operálnak a való életben is, de ha adunk nekik egy kis időt amikor át tudják gondolni mit szeretnének mondani szinte csak ilyesmivel dolgoznak.
Lényegében ilyen emberekről szeretnék most beszélni akik vlogot (értsd video-blogot) vezetnek. Bár igazából két kezemen meg tudom számolni azokat az arcokat akik tényleg jót, és maradandót alkotnak a saját maguk által kreált műfajban, érdemes szerintem mindenkiről szót ejteni. Mondjuk én csak pár híresebbet fogok felsorolni, akit még úgy érdemesebb nézni.

Kezdjük mondjuk Dodger Leigh-el, aki tényleg egy egyéniség. Két csatornája is van a youtube-on az egyik a Press Heart to Continue , ahol általában a gamer társadalom híreivel foglalkozik, közben néha ő maga is videótesztel. A másik, a szerintem érdekesebb, ahol lényegében önmagáról, a napi eseményeiről beszélget egy kávé, és a macskája társaságában aminek a címe: Dexterity Bonus itt szokott még többek között az utazásairól, és saját kis kreatív dolgairól beszélni.





Az unalom szüli a legnagyobbakat (értitek.. nem?! akkor majd fogjátok, és előre is bocsánat xD ) címszóval jöjjön Hanna Minx aki a Miss Hannah Minx vlognál kamatoztatja a képességeit (még mindig nem?! :O xD ), és tanítja a nagyérdeműt japánul. Jó nem akarok beszélni a hataaalmas.. szemeiről, de kövezetek meg ,  tényleg jó és vicces műsorokat talál ki. Amúgy a leányzó japánba költözött ki egy külföldi diákpályázattal, és ott kezdte a vlogjait leadni, mikor unatkozott és magányos volt.  Azóta született egy másik csatornája, a Bonus Minx, ahol japán ételekkel, animékkel és úgy a saját mindennapjaival foglalkozik, és egy színdarabban is szerepel a Devil's Carnevalban.





Mondjuk folytassuk a sort Toby Turner-el (Toboscus), aki szintén gamer fronton képviselteti magát. Több csatornája is van a yt-on. Az egyik Toby Turner,  ahol nagyjából  magáról mesél, aztán van az a cím amit az internetbe és a gamer, illetve filmes popkultúrába jobban belefolyt olvasók ismerhetnek a Toboscus, tudjátok, itt vannak azok a videók ahol introk zenéire ír szöveget. Ezen kívül egy van még a TobyGames ahol ő is gamel, és a  saját eseményeit kommentálva teszteli a játékokat. A vlogolás több dolgot hozott neki is, többek közt Felicia Day egyik sorozatában is szerepel, róla is lesz pár szó a végén...





Jöjjön most egy magyar induló, Szirmai Gergely, aki a Hollywood Hírügynökség kritikusa. Poénos néhol túlzóan negatív kritikáit sokan szeretjük, sokan meg nem.





Akkor utolsónak zárnám a sort Felicia Day-el, aki egy amerikai színésznő, de közben igazi kocka leányzó. Több filmben is feltűnhetett már, de igazán híressé a The Guild nevű netes sorozat tette. Ha lehet nála nem sorolnám fel hány blogban szerepel, de van egy tök jó gyüjteménye a Geek and Sundry, ahol fel vannak sorolva a kedvencei, és az is ahol ő maga is szerepel.





Azt hiszem ez is sok volt, de gondoltam kitérek a geek popkultúra azon részeire amire mostanában úgy tűnik, lehet érdemes figyelni. Olyan vloggerek örülnek egyre nagyobb népszerűségnek külföldön, ami meglepő és szerintem kicsit örömteli, már várom azokat az időket ahol a youtube nem csak egy megtűrt média lesz, hanem átveszi a TV szerepét, és ahol a reklámok kinyomható feliratok lesznek a tv-n is...