Halihó!
Huh megint elszált egy hét, és már csak 1 hetem van itt.. :(
A múlt héten Queenslanden voltunk. Repülővel mentünk, de ez a 2,5-3 órás út aránylag gyorsan elrepült. Ez a kontinens északi része, a jobb-felső sarkoban lévő csücsök. Trópusi éghajlat jellemzi, és amerre én voltam ott nagyrészt mocsarak, és ésőerdők teszik ki. Érdekes, hogy annyi a krokodil, hogy minden mocsár, vagy a tenger beömlői tele van velük. Szinte nincs olyan part ahova ne lenne kirakva egy vigyázat krokodilveszély tábla.
Ahol én laktam egy 20-30kmre Cairnstől délre van, Palm Cove. Ahogy a neve is mutatja tele van pálmafákkal. Biztos mindenki látott már olyan trópusi tengerpartos képeket, ahol a homokos part mentén pálmafák lógnak, és a víz ilyen hihetetlenkék, na ez pont olyan volt.
A szállásunk a partól egy olyan 10 perc sétára volt, és minden nap lementünk fürdeni a tengerhez, miután hazajöttünk. Így napozni strandolni ettől függetlenül nem sok időnk volt, mert minden napra volt valami érdekes programunk.
Az első nap felnéztünk Cairnsbe, ami így a környék legnagyobb városa, itt nézelődtünk, de igazából csak sétálgattunk.
A másodikon elmentünk a Hartley's Crocodile Park-ba, ami végeredményében, egy krokodil farm, amit a mocsárból választottak el. Ha lesz egy kis sávszélem rakok fel képeket meg videókat, ez a nagyon látványos kategória. Volt krokodil etetés (15-20 kroki egy mocsárban, és együtt kaffognak a kajáért), aztán volt szabadon mozgó kenguru simogatás, cassowary etetés, krokodil show, ahol egy fickó bent sétálgatott egy 2-3 méteres kroki mellett, és mutatta, hogyan lehet őket kijátszani (komolyan mondom, így mindenki félt, hátha túl "érdekessé" válik az atrakció. Ezen kívül voltunk a közeli mocsárban ahol a környék legnagyobb krokija él, és egy krokodil biztos hajóról fel is vettük, ahogy elúszik mellettünk az 5,2méteres dög. Ezek mellett még ettem krokodilból készült pitét, és vettem egy krokodilbőr karkötőt, még adtak is hozzá egy levelet, hogy ha a vámon megkérdezik honnan van, akkor fel kell mutatnom, hogy farmon erre a célra növesztett krokodilból van. :D
A harmadik napon felmentünk az esőerdőbe egy drótkabin segítségével, és megnéztük a növényzetet, majd egy hatalmas vízesést, utána Kurandába mentünk, ahol aránylag sok őslakos él. Azon belül voltunk még az ottani kézművespiacon, és egy ilyen kétéltű csapatszállítóval lementünk a dzsungelbe.
A negyedik napon a másik irányba indultunk és megnéztük Port Douglast, ami egy ilyen kisebb kikötő, és foglaltattunk jegyet a Quicksilverre.
Az ötödiken elmentünk a jegyünkel a nagy koralzátonyhoz és ott búvárkodtunk a halakkal. Nagyon jól szervezett túra volt, kajával, innivalóval, fél tengeralattjáróval, búvároktatással, búvárharang kipróbálással. Lényegében egy ponton volt a koralzátony mellett és körbe volt véve egy hálóval a cápák miatt. Aztán a hajón elmondták az utasításokat és kaptunk öt órát, hogy mindent megnézzünk, de lényegében kevésnek volt mondható mindenre. Mi leginkább csak pipával, és békalábakkal úszkáltunk, és vízalatti fotókat csináltunk, de ez is bőven kimerítő volt. Az ilyen oktatásos-fizetős dolgokat nem vállaltuk be, mert mire véget ért a magyarázat, már a fele időt elhasználta az ember.
A következő napon meg repültünk vissza Sydneybe, komolyan mondom én megszeretem ezt a sok repülést, eddig se volt vele semmi bajom, csak a nagyon hosszú 22 órás részt untam a végére, de jó dolog felszálni és egy másik napszakban, vagy időjárásban földetérni.
Egyenlőre ennyi, az utolsót szerintem már otthonról, és képpekkel fogom postolni. Hétfőn megyünk 2-3 napra Canberrába a fővárosba, ami egy közepes méretű város kb, de ott van a kedves Julia Gillard akit mindenki "szeret" errefelé mostanság. Talán írok is pár dolgot, hogy miért és mennyire szeretik.. :D
"Gorduin álom és ébrenlét határán lebegett, abban a homályos közegben, amelyet csupán a sejtelmek keskeny fénynyalábjai járnak át. Valahányszor lazított önfegyelmén, már-már átlendült a túloldal sötétjébe, ám mindannyiszor visszafogta magát - igaz, nem a sötétség borzongatta meg, hanem az álomvilágból feléje áradó, merőben szokatlan hideg." Wayne Chapman: A halál havában
2011. július 29., péntek
2011. július 17., vasárnap
Ausztrália, harmadik hét
Huh ez a hét igen fárasztóra sikeredett...
Hétfőn felutaztunk Sydneybe, és 3 éjszakát töltöttünk ott. Az első és utolsó napon inkább az oda-visszajutásról volt szó.
A lakás amit kibéreltünk Manly strandjától egy percre, az ottani bevásárló utcától talán 5 percre volt, és annak a végén volt a Wharf, ami a Sydney öbölben lévő tömegközlekedéses hajók megállói.
Minden reggel ha fel akartunk menni a városba, akkor le kellett menni ide, és a 20-30 percenként induló járatok valamelyikére felpattanni.
Az út az öböl tulsó végébe 30-40 perc volt, és Circular Quay nevű megállónál száltunk le mindig, ami ilyen központi megálló volt a városban a Harbour Bridge, és az Operaház között.
Itt felszáltunk egy metróra, és beutaztunk vele a belvárosba, ott meg Monoraileztünk, ami egy kis magán vasút, a város szintje felett 5-10 méterrel egy mágneses pályán közlekedett. (Ha valaki esetleg ránézett a facebookon a képeimre, akkor van egy-egy kép onnan is.)
Innen beértünk Darling Harbourba ami ilyen központ a városban, innen 10 percre van a Sydney Tower, a Chinatown, és a belsejében az Aquarium, és a WildlifeWorld ami egy ilyen állatkert jellegű dolog, csak épp egyedül az itteni állatok találhatók benne. Kicsit hasonlít a Campona dzsungeles részeihez, csak nagyobb. Az Aquariumra is ugyan ez a szabály vonatkozott, mert az meg úgy volt megoldva, hogy a tengerből volt egy kis rész elválasztva.
Biztos mondtam már, hogy mennyi ázsiai van errefelé.. Na a Chinatown ugye csak erről szól, a mellette lévő kert, pedig a Kínai-Auszi barátság keretje, ami egy nagyon jó kis hely a nyugalomravágyóknak. Húgom beöltözött ilyen kínai király ruhába, és ott pózolgatott a kertben, én meg fényképeztem.. Szóval elvagyunk :D Voltunk még a tengerészeti múzeumban, láttunk egy csatahajót, és egy régi kereskedelmi vitorlást is.
Voltunk még a Kings Cross-on is átfutólag reggel, ez így Sydney lepratelepe, nagybátyám gondolta megmutatja hazafele. Igazából reggel nem volt nagy különbség a többi részhez képest, leszámítva hogy minden második épület egy stripbár, vagy night klub.
Azóta már vissza is jöttünk Kiamaba. Tegnap megnéztük Ausztrália talán legnagyobb budhista templomát, ami itt van Wollongong mellett a Nan Tien templomot. Ez a templom egy pagoda, és negy templom épületből állt, amiben volt vagy 4-5 nagy szentély, könyvtár, múzeum, kávézó, szóval tényleg nagyon nagy volt, a kertjében meg sok-sok kicsi szerzetesszobor volt. Ma meg Jambaroo mellett voltunk egy esőerdei sétán a Minamurra erdőben.
Ezen a linken, ha minden igaz, lehet képeket is nézni..
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.241641915860691.69129.100000446532832&l=a3f667fcbe
Hétfőn felutaztunk Sydneybe, és 3 éjszakát töltöttünk ott. Az első és utolsó napon inkább az oda-visszajutásról volt szó.
A lakás amit kibéreltünk Manly strandjától egy percre, az ottani bevásárló utcától talán 5 percre volt, és annak a végén volt a Wharf, ami a Sydney öbölben lévő tömegközlekedéses hajók megállói.
Minden reggel ha fel akartunk menni a városba, akkor le kellett menni ide, és a 20-30 percenként induló járatok valamelyikére felpattanni.
Az út az öböl tulsó végébe 30-40 perc volt, és Circular Quay nevű megállónál száltunk le mindig, ami ilyen központi megálló volt a városban a Harbour Bridge, és az Operaház között.
Itt felszáltunk egy metróra, és beutaztunk vele a belvárosba, ott meg Monoraileztünk, ami egy kis magán vasút, a város szintje felett 5-10 méterrel egy mágneses pályán közlekedett. (Ha valaki esetleg ránézett a facebookon a képeimre, akkor van egy-egy kép onnan is.)
Innen beértünk Darling Harbourba ami ilyen központ a városban, innen 10 percre van a Sydney Tower, a Chinatown, és a belsejében az Aquarium, és a WildlifeWorld ami egy ilyen állatkert jellegű dolog, csak épp egyedül az itteni állatok találhatók benne. Kicsit hasonlít a Campona dzsungeles részeihez, csak nagyobb. Az Aquariumra is ugyan ez a szabály vonatkozott, mert az meg úgy volt megoldva, hogy a tengerből volt egy kis rész elválasztva.
Biztos mondtam már, hogy mennyi ázsiai van errefelé.. Na a Chinatown ugye csak erről szól, a mellette lévő kert, pedig a Kínai-Auszi barátság keretje, ami egy nagyon jó kis hely a nyugalomravágyóknak. Húgom beöltözött ilyen kínai király ruhába, és ott pózolgatott a kertben, én meg fényképeztem.. Szóval elvagyunk :D Voltunk még a tengerészeti múzeumban, láttunk egy csatahajót, és egy régi kereskedelmi vitorlást is.
Voltunk még a Kings Cross-on is átfutólag reggel, ez így Sydney lepratelepe, nagybátyám gondolta megmutatja hazafele. Igazából reggel nem volt nagy különbség a többi részhez képest, leszámítva hogy minden második épület egy stripbár, vagy night klub.
Azóta már vissza is jöttünk Kiamaba. Tegnap megnéztük Ausztrália talán legnagyobb budhista templomát, ami itt van Wollongong mellett a Nan Tien templomot. Ez a templom egy pagoda, és negy templom épületből állt, amiben volt vagy 4-5 nagy szentély, könyvtár, múzeum, kávézó, szóval tényleg nagyon nagy volt, a kertjében meg sok-sok kicsi szerzetesszobor volt. Ma meg Jambaroo mellett voltunk egy esőerdei sétán a Minamurra erdőben.
Ezen a linken, ha minden igaz, lehet képeket is nézni..
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.241641915860691.69129.100000446532832&l=a3f667fcbe
2011. július 9., szombat
Ausztrália - Második hét
Hát még mindig élünk.. Pedig déli sarki szelek tarkították az összképet a Blue Mountainsben. Hideg volt, ilyen késő őszi, tél elei időnek felelne meg nálunk. 5-6° körüli volt a hőmérséklet, de a nagy szél miatt hidegebbnek tűnt.
Katoombaban laktunk egy nagyobb faházban amit a nagybátyám felesége szervezett nekünk. Az unokatestvérünkkel, és vele laktunk egy helyen.
Jó kis hely volt semmitől sem volt messze, csak sajnos nem volt az a gyalogló idő. A 3 Sisters szikláktól egy 5, a belvárostól úgy 10 percnyire lehettünk.
Sok helyen voltunk...
Voltunk a Skywayen(Na ez vmi félelmetes volt 300-400 méteren lebegni a kötélpályán ilyen erős szélben is csak a húgomnak juthat eszébe, ráadásul nem olyan mint messziről mert nincs körben üveg a kabinon, a felén csak rács van és átfúj rajta a szél.. :D ), a világ legmeredekebb vasútján(ez a hegyoldalba vájt vasút, levisz Katoombaból, egészen a Blue Mountains völgyeibe ahol trópusi dzsungelek vannak, gyakorlatilag az 5°-ból mire leértünk lett 25°), körbetroliztuk Katoombat és Laurent.
Busszal elmentünk a 3 órányira lévő Jenolan barlangokhoz is.
Visszatérve minden nap az unokatesóm fogadott minket frissen megrakott tűzzel, és hideg sörrel.
Szóval arany életünk volt :D
Jövőhéten Manlybe megyünk, Sydney külvárosába...
Katoombaban laktunk egy nagyobb faházban amit a nagybátyám felesége szervezett nekünk. Az unokatestvérünkkel, és vele laktunk egy helyen.
Jó kis hely volt semmitől sem volt messze, csak sajnos nem volt az a gyalogló idő. A 3 Sisters szikláktól egy 5, a belvárostól úgy 10 percnyire lehettünk.
Sok helyen voltunk...
Voltunk a Skywayen(Na ez vmi félelmetes volt 300-400 méteren lebegni a kötélpályán ilyen erős szélben is csak a húgomnak juthat eszébe, ráadásul nem olyan mint messziről mert nincs körben üveg a kabinon, a felén csak rács van és átfúj rajta a szél.. :D ), a világ legmeredekebb vasútján(ez a hegyoldalba vájt vasút, levisz Katoombaból, egészen a Blue Mountains völgyeibe ahol trópusi dzsungelek vannak, gyakorlatilag az 5°-ból mire leértünk lett 25°), körbetroliztuk Katoombat és Laurent.
Busszal elmentünk a 3 órányira lévő Jenolan barlangokhoz is.
Visszatérve minden nap az unokatesóm fogadott minket frissen megrakott tűzzel, és hideg sörrel.
Szóval arany életünk volt :D
Jövőhéten Manlybe megyünk, Sydney külvárosába...
2011. július 3., vasárnap
Ausztrália - 1. hét második rész
Képeket a http://msigx600zt.thildorax.operaunite.com/ címen találtok az utazásról, meg kérnék mindenkit, hogy ne nagyon töltögessen le, mert az itteni netünk korlátozott, és ha elérünk egy bizonyos adatforgalmat, belassul...
Szóval Kiamában vagyunk. Egy üdülőváros.
Itt minden teljesen más, a fák, a házak, minden... New South Wales-ben pl törvénybe van iktatva, hogy a házak 80%-ának téglából kell lenniük. Vannak ilyen nagyon szép virágos fák amik így girbe-gurba módon nőnek, és ilyenkor télen az egész piros virágokkal van tele lomb nélkül. Például azokat a fákat gazként kezelik pedig nagyon szépek.
Az emberek nagyon kedvesek, folyton mosolyognak. Kb 20 millió ember lakik az egész kontinensen, de csak a partvidéken, belül elszórva vannak települések, és az őslakosok.
Amit pl Magyarországon hallani, hogy ilyen sok mérgeskígyó, meg olyan sok mérgespók, ennyi cápa, krokodil támadás van. Teljesen alaptalanok.. Mondjuk egy jó példa erre amit a nagybátyám mondott: Évente 4-5 kígyóharapás ér embereket, és ebből csak 1 halálos.
De az emberek nem is nagyon foglalkoznak ezekkel. Azaz általános felfogás, hogy amíg nem zavarják az állatokat, addig ők sem bántanak minket.
Érdekes, hogy a városokon belül csinálnak egy-egy ilyen pusztást, ahol a madarak lakhatnak. Így olyan mintha az emberek lakta település is része lenne a környezetnek.
A házak tele vannak napelemmel, víztisztítokkal, szélforgókkal mert az állam nagyon támogatja az alternatív energiákat.Minden konnektoron van pl egy kapcsoló, hogy a stand-by módok se fogyasszák az áramot. Bár azaz igazság, hogy azokat is ráveszik erre akik nem akarják, mivel az áram és vízszámlák egyre-egyre magasabbak. Mondjuk egy 2 fős család áramfogyasztása 20-25k forint között van havonta, ha megpróbálnak teljesen csak a legszükségesebb dolgokra hagyatkozni.
Ugyan így vannak a dohány, és alkohol termékekkel. Egy doboz cigi (20szálas) 3000-4000Ft között mozog. Míg a ruhák, és élelmiszerek hasonló áron vannak. A benzin meg olcsóbb, bár nem sokkal.
Hétfőn megyünk a kék hegységbe, akkor nem leszek net közelben egy hétig, majd hétvégén írok még pár dolgot, remélem a képeket meg tudjátok majd nézni..
Szóval Kiamában vagyunk. Egy üdülőváros.
Itt minden teljesen más, a fák, a házak, minden... New South Wales-ben pl törvénybe van iktatva, hogy a házak 80%-ának téglából kell lenniük. Vannak ilyen nagyon szép virágos fák amik így girbe-gurba módon nőnek, és ilyenkor télen az egész piros virágokkal van tele lomb nélkül. Például azokat a fákat gazként kezelik pedig nagyon szépek.
Az emberek nagyon kedvesek, folyton mosolyognak. Kb 20 millió ember lakik az egész kontinensen, de csak a partvidéken, belül elszórva vannak települések, és az őslakosok.
Amit pl Magyarországon hallani, hogy ilyen sok mérgeskígyó, meg olyan sok mérgespók, ennyi cápa, krokodil támadás van. Teljesen alaptalanok.. Mondjuk egy jó példa erre amit a nagybátyám mondott: Évente 4-5 kígyóharapás ér embereket, és ebből csak 1 halálos.
De az emberek nem is nagyon foglalkoznak ezekkel. Azaz általános felfogás, hogy amíg nem zavarják az állatokat, addig ők sem bántanak minket.
Érdekes, hogy a városokon belül csinálnak egy-egy ilyen pusztást, ahol a madarak lakhatnak. Így olyan mintha az emberek lakta település is része lenne a környezetnek.
A házak tele vannak napelemmel, víztisztítokkal, szélforgókkal mert az állam nagyon támogatja az alternatív energiákat.Minden konnektoron van pl egy kapcsoló, hogy a stand-by módok se fogyasszák az áramot. Bár azaz igazság, hogy azokat is ráveszik erre akik nem akarják, mivel az áram és vízszámlák egyre-egyre magasabbak. Mondjuk egy 2 fős család áramfogyasztása 20-25k forint között van havonta, ha megpróbálnak teljesen csak a legszükségesebb dolgokra hagyatkozni.
Ugyan így vannak a dohány, és alkohol termékekkel. Egy doboz cigi (20szálas) 3000-4000Ft között mozog. Míg a ruhák, és élelmiszerek hasonló áron vannak. A benzin meg olcsóbb, bár nem sokkal.
Hétfőn megyünk a kék hegységbe, akkor nem leszek net közelben egy hétig, majd hétvégén írok még pár dolgot, remélem a képeket meg tudjátok majd nézni..
2011. július 1., péntek
Ausztrália - első hét
Huh nem is tudom hol kezdjem..
Talán ott, hogy mikor írom ezeket a sorokat, nálam épp hajnali fél 1 van, szombat. Otthon Magyarországon a windows-os óra szerint péntek 16:30.
Egyenlőre nem tudom meddig fog tartani egy-egy kép feltöltése, így inkább az iromány végén fogom őket beilleszteni, legalább biztos lesz valami az oldalon, ha el is megy a feltöltögetéstől a kedvem.
Akkor pár szót az útról: kedden hajnali 4kor indultunk szüleimmel, és húgommal a Ferihegy 2B termináljára, hogy a papírmunkákkal biztosan elérjük a 8:30-kor induló járatot. Az első felszállás és a kezdeti keveredések után sikeresen le is száltunk Londonban 2óra 40percig tartó repülőút után.
Ez egy Brittish Airways járat volt, amin minden angol volt, a tejjel kínált teával, és a stewardessek britt kiejtésével együtt.
A repülő egy sima kontinensen belüli airbus volt, nem túl nagy személyzettel, és úgy 100 utassal. Kajának egy gyors reggelit szolgáltak fel, teával, és szendviccsel.
Valamikor 10 óra után (ottani idő szerint) sikeresen elértük a 5as terminált, majd busszal kellett átmenni az 3-asra.
Volt 2 óránk felszállni a következő járatra ami már egy sokkal modernebb, kontinensek között mozgó, Quantas járat volt. Szerencsénk is volt, hogy Ferihegyen sikerült elintézni ide is a felszállókártyákat, mert nem is lett volna idő mindenre.
Húgom a rövid repülőút után egyből dohányzót keresett, de ezt az Unió törvényei ugye nem nagyon támogatják ezt, és mint késöbb a keresgélés során megtudtam migrációs papírokat kellett kitölteni, ahoz hogy kimehessen a terminálról egy szál cigire.
Végülis egy gyors Sturbucks ebéd után meg is találtuk a kapunkat (vagy 40 perc gyaloglás után). A Heathrow reptéren nem tudom ki mennyire járatos, de valami hatalmas, egy-egy terminál között tömegközlekedéssel lehet eljutni, és terminálok mondjuk akkorák mint egy-egy nagyobb bevásárlóközpont itthon (mint mondjuk a WestEnd).
Innen kb kétszer 10 óra repülőút volt hátra. A gépünk egy A380-as hatalmas repülő volt, 3 emeletnyi emberrel, és minden utasnak saját képernyővel.
Egyenlőre ennyit mára, majd még folytatom..
Jó akkor most van időm kicsit folytatni..
Már nem vagyok annyira elfáradva az időeltolódás miatt. (Lehet gratulálni, már sikerült elaludni 11-kor, és felébredni reggel 10-kor) :D
Ott tartottam, hogy a Quantas A380-as repülőjével mentünk, húgom sikeresen kifogott egy fiatal német csajt aki az utazás teljes ideje alatt helyfoglalósat játszott az ablakk mellett. (lényegében felrakta a lábát az ablakhoz, a fejét meg a húgom vállára)
11 órát repültünk Szingapurig, majd onnan 1 óra pihenés után egészen Sydneyig, ami még 10 óra volt onnan.
Kis érdekesség, hogy angliától angol kajákat szolgáltak fel, Szingapurtól meg ázsiaikat. (nem volt vmi jó, pedig én szeretem a kínai konyhát)
Estére érkeztünk meg. Én kb 3 órát aludtam a 24-26 órás út alatt, szóval mire elértünk a nagybátyánkhoz, úgy döltünk be az ágyba, mint valami zsák krumpli.
A következő napokban itt a környéken sétálgattunk.
New South Wales-ben lakunk Kiamaban, úgy 100km-re Sydneytől. A legnagyobb város a környékünkön Wolongong ami így Magyarországi mértékkel egy megyeszékhelynek felel meg.
Talán ott, hogy mikor írom ezeket a sorokat, nálam épp hajnali fél 1 van, szombat. Otthon Magyarországon a windows-os óra szerint péntek 16:30.
Egyenlőre nem tudom meddig fog tartani egy-egy kép feltöltése, így inkább az iromány végén fogom őket beilleszteni, legalább biztos lesz valami az oldalon, ha el is megy a feltöltögetéstől a kedvem.
Akkor pár szót az útról: kedden hajnali 4kor indultunk szüleimmel, és húgommal a Ferihegy 2B termináljára, hogy a papírmunkákkal biztosan elérjük a 8:30-kor induló járatot. Az első felszállás és a kezdeti keveredések után sikeresen le is száltunk Londonban 2óra 40percig tartó repülőút után.
Ez egy Brittish Airways járat volt, amin minden angol volt, a tejjel kínált teával, és a stewardessek britt kiejtésével együtt.
A repülő egy sima kontinensen belüli airbus volt, nem túl nagy személyzettel, és úgy 100 utassal. Kajának egy gyors reggelit szolgáltak fel, teával, és szendviccsel.
Valamikor 10 óra után (ottani idő szerint) sikeresen elértük a 5as terminált, majd busszal kellett átmenni az 3-asra.
Volt 2 óránk felszállni a következő járatra ami már egy sokkal modernebb, kontinensek között mozgó, Quantas járat volt. Szerencsénk is volt, hogy Ferihegyen sikerült elintézni ide is a felszállókártyákat, mert nem is lett volna idő mindenre.
Húgom a rövid repülőút után egyből dohányzót keresett, de ezt az Unió törvényei ugye nem nagyon támogatják ezt, és mint késöbb a keresgélés során megtudtam migrációs papírokat kellett kitölteni, ahoz hogy kimehessen a terminálról egy szál cigire.
Végülis egy gyors Sturbucks ebéd után meg is találtuk a kapunkat (vagy 40 perc gyaloglás után). A Heathrow reptéren nem tudom ki mennyire járatos, de valami hatalmas, egy-egy terminál között tömegközlekedéssel lehet eljutni, és terminálok mondjuk akkorák mint egy-egy nagyobb bevásárlóközpont itthon (mint mondjuk a WestEnd).
Innen kb kétszer 10 óra repülőút volt hátra. A gépünk egy A380-as hatalmas repülő volt, 3 emeletnyi emberrel, és minden utasnak saját képernyővel.
Egyenlőre ennyit mára, majd még folytatom..
Jó akkor most van időm kicsit folytatni..
Már nem vagyok annyira elfáradva az időeltolódás miatt. (Lehet gratulálni, már sikerült elaludni 11-kor, és felébredni reggel 10-kor) :D
Ott tartottam, hogy a Quantas A380-as repülőjével mentünk, húgom sikeresen kifogott egy fiatal német csajt aki az utazás teljes ideje alatt helyfoglalósat játszott az ablakk mellett. (lényegében felrakta a lábát az ablakhoz, a fejét meg a húgom vállára)
11 órát repültünk Szingapurig, majd onnan 1 óra pihenés után egészen Sydneyig, ami még 10 óra volt onnan.
Kis érdekesség, hogy angliától angol kajákat szolgáltak fel, Szingapurtól meg ázsiaikat. (nem volt vmi jó, pedig én szeretem a kínai konyhát)
Estére érkeztünk meg. Én kb 3 órát aludtam a 24-26 órás út alatt, szóval mire elértünk a nagybátyánkhoz, úgy döltünk be az ágyba, mint valami zsák krumpli.
A következő napokban itt a környéken sétálgattunk.
New South Wales-ben lakunk Kiamaban, úgy 100km-re Sydneytől. A legnagyobb város a környékünkön Wolongong ami így Magyarországi mértékkel egy megyeszékhelynek felel meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)