Hát még mindig élünk.. Pedig déli sarki szelek tarkították az összképet a Blue Mountainsben. Hideg volt, ilyen késő őszi, tél elei időnek felelne meg nálunk. 5-6° körüli volt a hőmérséklet, de a nagy szél miatt hidegebbnek tűnt.
Katoombaban laktunk egy nagyobb faházban amit a nagybátyám felesége szervezett nekünk. Az unokatestvérünkkel, és vele laktunk egy helyen.
Jó kis hely volt semmitől sem volt messze, csak sajnos nem volt az a gyalogló idő. A 3 Sisters szikláktól egy 5, a belvárostól úgy 10 percnyire lehettünk.
Sok helyen voltunk...
Voltunk a Skywayen(Na ez vmi félelmetes volt 300-400 méteren lebegni a kötélpályán ilyen erős szélben is csak a húgomnak juthat eszébe, ráadásul nem olyan mint messziről mert nincs körben üveg a kabinon, a felén csak rács van és átfúj rajta a szél.. :D ), a világ legmeredekebb vasútján(ez a hegyoldalba vájt vasút, levisz Katoombaból, egészen a Blue Mountains völgyeibe ahol trópusi dzsungelek vannak, gyakorlatilag az 5°-ból mire leértünk lett 25°), körbetroliztuk Katoombat és Laurent.
Busszal elmentünk a 3 órányira lévő Jenolan barlangokhoz is.
Visszatérve minden nap az unokatesóm fogadott minket frissen megrakott tűzzel, és hideg sörrel.
Szóval arany életünk volt :D
Jövőhéten Manlybe megyünk, Sydney külvárosába...
"Gorduin álom és ébrenlét határán lebegett, abban a homályos közegben, amelyet csupán a sejtelmek keskeny fénynyalábjai járnak át. Valahányszor lazított önfegyelmén, már-már átlendült a túloldal sötétjébe, ám mindannyiszor visszafogta magát - igaz, nem a sötétség borzongatta meg, hanem az álomvilágból feléje áradó, merőben szokatlan hideg." Wayne Chapman: A halál havában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése