Random bejegyzés..

Na túl vagyok a ZH-kon, leadtam a decemberi képregényt is a szerkesztőknek, így aztán a hét hátralévő részében szabad lettem végre, ha minden jól megy akkor már csak a vizsgák vannak hátra a félévből amire már a hétvégétől fogva készülni is fogok. Elég sok múlik a dolgon, mert ha nincs meg a szűrő mehetek dolgozni. Félre ne értsetek, én komolyan mondom szívesen dolgozom, és szeretem is ha csurran cseppen egy kis pénz a zsebembe, de jobb szájízzel mennék dolgozni, úgy hogy nem csak egy kényszermegoldás lenne. Nem is szaporítom tovább a szót, mert úgy állok neki, hogy minden meglesz idén aminek muszáj meglennie. :)

Apropó sokan tudják, hogy a kedvenc anime-om a Beck, ami egy zenei témájú manga sorozat volt 2000 és 2008 között. Később anime is lett belőle, borzasztóan jó grafikákkal és festett háterekkel, még mai animékhez képest is nagyon jól néz ki. Mindegy is a lényeg az, hogy 2010-ben film is készült, amit most nyáron megtaláltam a youtube-on egy az egyben.
A film hozza az anime hangulatát, a szerelmi szál egy kicsit háttérbe szorul, ami szerintem nem is annyira nagy baj, de a főszál kisebb ugrásokkal teljesen átjön.
Lényeg a lényeg, hogy angolul tanulóknak, japánfüggőknek és rockzenészpalántáknak kedvezek most. Csak a part1-et rakom fel, akit érdekel úgy is folytatja. Nézzétek meg megéri... :)

Napi blog - najó ebből nem csinálunk rendszerességet :D

Üdv mindenkinek!
Érdekes dolog ez az egész, rossz az idő az ember elálmosodik, de most valahogy másról van szó. Aránylag jobb idő volt ma, mint az elmúlt időszakban. Nincs beborulva, süt a nap, kicsit fúj a szél de elviselhető. Na mindegy is.. nem is erről akartam beszélni, csak kicsit csatlakozik a témához. A lényeg az, hogy feljöttem a koliba, és éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok. Le is dőltem egy fél órára egy Battlestar résszel, és mikor felébredek több mint 1 órával később meglepődök, hogy a szobában mindenki ugyan így járt. Egyik szobatársam könyvel alszik a másik fején szól a zene, by the way ez biztos ilyen egy nap. Mindenesetre ahhoz képest, hogy a Zh-k közepén vagyunk, egész jó a hangulatom. Kicsit olyan érzésem van, hogy ez a kis pihenés tökre feltöltött, nem igazán a fáradtság miatt mondom, de rég volt, hogy ilyen jó hangulatban ébredtem. Olyan utazhatnékom is támadt, valahova menni kell, de azszem ezt az érzést elnyomom a tanulás miatt.. :P



Szóval happinesst, és jó kis japán zenét mindenkinek!! :D (Y)

Mit is írjak.. IRISH ROVER

Szeretnék egy kis áttekintést adni egyik kedvenc stílusom bandáiból. Mindegyik igen felkapott lett az utóbbi időben, és nagyjából mindegyik Ír dalokból táplálkozik, nagyjából a téma is stimmel, de én nem tudom megunni egyszerűen. Amúgy most ezek ilyen tanulós nóták nekem, szóval mindenkinek sok sikert a következő hetekben.. :)

Kezdeném a személyes kedvencemmel, és talán a leghíresebb bandával:


Talán a második leghíresebb:


Hazai kedvencem:


Aztán jöjjön egy ma felfedezett bandám:


Szintén nem rég felfedezett:


Aztán még egy hazai induló:


Végül egy madridi induló:(sajnos klip itt sincs)

Alvin+Depi turné Veszprémi állomás

Egy kis emlék a hétvégi koncertre, ami most kifejezetten jóra sikeredett. Sok ismerős gyűlt össze, jó hangulat volt, és én is teljesen megfeledkeztem a hétköznapokról. :)

Pár infó az oldalról

Most, hogy már rendesen átléptük azt a bizonyos, csodás 2000 látogatót, tartanék egy kis statisztikai estét.
Meglepő, de az oldalamat nem csak magyarok, és ausztrálok látogatták az elmúlt 2-3 évben, hanem az USA-ból, Japánból, Egyesült Királyságból, Oroszországból, és még sorolhatnám a meglepőbbnél meglepőbb helyeket, hogy honnan néztek át a Túloldalra. Persze a magyarok aránya több mint 50% így is, de azért meglepő dolog ez.
Vannak akik olyan OP rendszerről jelentkeztek be, hogy még életembe nem láttam, de ez a mai mobilplatform felhozatal mellett egyáltalán nem meglepő. Meg aztán vannak a google, és más keresőrendszerek botjai, akik szintén pásztázzák néha az oldalakat.
Na nem is szaporítanám tovább a szavakat, inkább nézzétek meg az oldal blogspot által készített statisztikáit, és meséljetek, hogy volt-e valakinek olyan, hogy valami meglepő helyen nézte meg az oldalt, ha nem is ezt, valami mást...
Szóval akinek van kedve mesélhet egy picit, mi volt a legmeglepőbb hely ahol ránézett a világhálóra. (persze azt tudom, hogy az oldal látogatottsága mellett, kár kérdéseket feltenni, de ez is olyan dolog, hogy egy kicsit én is átgondolom, hogy a függésem nem beteges-e néha-néha)

Lassan eléri az oldal a 2000 látogatót.. azért az a nem mindegy!! XD
Bár még nem értük el a számot, azért gondoltam előre megírom ezt a posztot.
Egész nap pakoltam a házkörül, kivagyok mint a fene, előre is bocsánat az így készült fogalmazásért. Mondjuk sosem volt erősségem a dolog, de azért a fáradtság biztos nem segíti elő az írástudás skillem..

Hamarosan itt a Mindenszentek.Bírom ezt az időszakát az évben. A sok gyertya, a piros-sárga levelek amik hullanak a fákról, és tartsatok hülyének de ezt a nyugatról beszivárgó Halloween rettenetet is bírom. Szerintem hangulatosak ezek a horror film esték, töklámpások, beöltözős bulik..
Nekem már véget is ért a ZH időszak, így aztán a kipihenést remélve ugorhatok a hosszú-hétvégébe. Tegnap kicsit meg is ünnepeltük egyik haverommal a dolgokat, nagyon régen nem voltam már így szórakozni, jól is esett.. :)

Mai nap kérdése...

Menjünk tüntetni, vagy ne menjünk, és megnézzük a ZH-nk? xD
Ha megyünk várom a jelentkezőket, akik szintén.. :P

Egy unalmas reggel..

Nem rég ébredtem. Odakint a köd szürkébe borította az egész város, a Benedek-hegyen túl semmi sem látszik. Ott is csak a keresztről csöpögő eső az, ami érdekes lehet...
A koliban mindenki nagyon kómás, sok kora reggeli arccal rendelkező botorkáló zombi sétálgat, pedig sem kora reggel, sem éjszakai buli nem nagyon volt.
A szobatársaim menni készülnek, de a tegnapi későig elhúzódó pókerparti rányomja a bélyegét a reggeli ébredésre.
Amúgy mint hallottátok beköltöztem a vár koleszba, jó kis hely. Tekinthetnénk egy jó megoldásnak a reggeli buszozás elkerülése végett.
Na jó, akkor pár szót, hogy milyen is az itteni életem. A szobatársaim elég jó fejek, megvagyunk, eddig nem is volt semmi konfliktus, nem is nagyon lesz sztem. Sajnos fürdőből csak egy van a szinten, de eddig még egyszer sem kellett sorbaállni miatta, szóval ez sem igazán probléma. A konyha jól felszerelt, vannak sütőlapok, mikrók.. stb minden ami kellhet, hogy az egyetemista ne halljon éhen.
Az egyetlen a probléma a padló nyikorgása, mert ha valaki felkel reggel, automatikusan ő lesz az ébresztő, mert minden egyes lépésnél hangos recsegés-ropogás hallatszik, amíg az ügyeletes ébresztő el nem hagyja a szobát.
A legjobb egyébként a reggeli bejárás, eddig mondhatom, hogy körülbelül minden órára beértem, hacsak nem álmomban lenyomtam az ébresztőt, és aludtam tovább. Az esti edzéseknél is sokkal jobb mint haza kocsikázni. Olyankor mindig sietnem kellett haza, a szobám üresen állt, már mindenki aludt mire hazaértem, ha meg busszal mentem, akkor még később értem haza... Most meg elindulok, és a szobatársak még általában ébren vannak, és már meg is van a jó hangulat, nincs meg ez a Forever Alone életérzés.. :D

De rég is írtam..

Mondjuk úgy, hogy az utóbbi időben visszaesett a produktivitásom. Biztos ismeritek ezt mind... Kicsit úgy működök, ha minden rendben van, és jól mennek a dolgok nagyon nincs mit megosztani, nincs min agyalni.. Unalmassá is válik ilyenkor az ember, (bár amúgy sem tartom magam egy nagy szórakoztató centrumnak) de ilyenkor mikor teszem azt, boldog, akkor csak az jár az eszében, hogyan történhetett ez vele, és teljesen vakká válik a külvilágra. Nem törődik azzal mi folyik körülötte, csak annak örül, hogy most nincs semmi probléma és belesüpped egy számára kedvező helyzetbe, és megragad azon a szinten.
Aztán jönnek a fekete felhők. Elszáll az öröm, aztán az életkedv, egyedül találja magát egy halom problémával, ami az ideiglenes vakság miatt alakult ki. Persze ez is elmúlik, visszajön a produktivitás, elkezd más dolgokkal is foglalkozni, de vissza-visszatér a boldogság gondolata, és csak arról tud beszélni az illető, hogy milyen jó volt akkor, és milyen szar most...
Persze a világ ezt unja... Mint egy lejárt lemez, csak az utolsó pár mondat pattog az emberben, és erre fűz mindenféle képtelenséget, ami néha még be is jöhet. Ilyenkor jön elő a ceruza meg a photoshop, és olyan grafikákat csinálok, hogy ránézek és már elszáll az életkedvem, de legalább alkotok valamit, ami a sajátom, és teljesen egyedül csak az enyém...
Lényeg a lényeg, hogy most újra itt vagyok, mert tanulnom kéne, de ahhoz szokás szerint nincs különösebb kedvem. Persze most mondhatnánk, hogy legalább lenne mivel elfoglalnom magam, de ilyen esetben higgyétek el, a legjobb rajzolni, írni, edzésre járni. Olyasmi kell amire 100%-ig rá lehet koncentrálni, és nem kalandozik el közben az ember. Ez a kategória nálam sajnos nem közgazdaságtan.. :P

Az egyetemnek csinálok mostanában képregényeket, ami azért is jó egy elfoglaltság, mert sok régen használt mára megkopott technikám kezd visszajönni. Egyre inkább javul a photoshop tudásom, még egy kis tutorialt is raktam fel a facebook oldalamra. Inkább csak szórakozás szempontjából, unalom ellen, nem az okítás volt a lényeg, mert azért valljuk be, hogy a háttérismereteim nem túl tágak, inkább kézügyességem, és a lelkesedésem nagy. (kéne egy tablet.. :\ )
Oh igen a facebook... Kezdek leszakadni róla, és visszatérni a valós világba, mert tudom, hogy az ott megjelenő kis mondatocskák, akármilyen szívből jövőek is voltak akkor, mikor megírták őket, egyszerűen csak egy adatlap profilra mentek. Nem a személyiségnek aki mögötte van. Nem is lenne ezzel baj, hisz ott mindenki a legjobb arcát mutatja, vagy legalábbis próbálja, de ezek nem feltétlenül tükrözik a valóságot. Az én profilom azért eléggé próbált hajazni a gazdájára, de azért egy-egy "elmés" beszólásom ott, nem feltétlenül hangzik ugyan olyan jól a valóságban. Azért szórakozni sztem még ezek után is odajárok, hisz nincs is annál jobb mikor a régi cimborák elbeszélgetnek egy-egy jó sorozat általuk kedvelt epizódjáról. (jó kicsit sokat idézek a tegnapi napból, bocsi...) Meg aztán vannak olyan kedves barátok, akiket csak ott lehet elérni. Szegény MSN halódik, :( pedig én mindig is oda szerettem igazán írogatni.
Mindegy, ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa az írásaim, nézegeti a rajzaim, beszélget velem néha-néha, mert tudom, hogy mostanában nem voltam valami jó társaság, és minden tiszteletem kedves barátaim, hogy elviseltek.. Ez tényleg sokat jelent. Szóval Köszi szépen mindenkinek!! :))

Ausztrália - Utolsó hét

A múlt hét első fele Canberrában telt. 2 estére mentünk az Ausztrál fővárosba, ahol sok mindent láttunk.

Kiamatól kb 200km-re van a főváros, és odafele úton benéztünk még Cockingtonba is, ami egy kis falu a város határában történelmi városrésszel, és egy makettvárossal ahol a világ nevezetesebb épületeit láthattuk.

Érdekes mert az épületek mind-mind kaptak egy kis parkot, bonsaiokkal, utakkal, vasútakkal.

Az egész városon látszik, hogy funkciója miatt építették. Vonalzóval húzott utak, és megszerkeztett látványok jellemzik az egészet.
Ausztrália 2 parlamentel is rendelkezik, az egyik ami az új Canberra teljesen eköré épült, a másik ami elötte van a régi ami helyhiány miatt lett otthagyva 20-30 évvel ezelött. A város megszerkeztett útjaira jó példa, hogy az új parlament, a régi, és a war memorial egy vonalon húzódik. A war memorial, és a parlament domb egymással szemben van gyakorlatilag, ha az egyik ablakán kinézünk nyílegyenesen szemben a másik épületet láthatjuk.

Ez a kép a régi parlament lépcsőjéről van fényképezve, és a messzeségben lévő domb elött van a war memorial.

Ez a kép a war memorialból fotózva, és a háttérben az a nagy háromszögszerű zászlótartó az új parlament, elötte a hosszú fehér épület meg a régi.

Én a régi parlamentet látogattam meg, ahol minden szobor, padlószőnyeg, bútorkárpit az angolokra utal. Az alsó-, és a felsőház is a Londoni parlement mására épült. Az épület belső részét meg híres angolok szobrai, és az első ausztrál miniszterek képei díszítették.

A War Memorial egy olyan emlékmű ami egymagában egy interaktív múzeum is. Az angol gyarmatosítástól egészen napjainkig öleli fel a haditechnikát. Filmekkel, grafikákkal teszik még élethűbbé a bent lévő tankokat, helikoptereket, repülőket, tengeralattjárókat.
Az épület tetején díszőrség masirozik, és onnan lehet bemenni a sírokhoz, ahol az ausztrál hősök feküdtek.

A húgom nem nagyon volt oda a dologért, de nekem nagyon bejött.
Voltunk ezek mellett még a királyi pénzverdében, egy üveggyárban ahol ilyen műveszeti körök dolgoztak, és a Questacon nevű helyen ahol ilyen kicsit játékos formában lehetett tanulni a fizikáról, és a természeti csapásokról.

Ott is ez az interaktív tanulás volt a jellemző. Volt földrengéses szoba, forgószél bemutató, Tesla ketrec, hanghullám néző. Ilyesmik..

A visszafele útról is ejtek pár szót, ha már itt vagyok, mert nem akarok annak is egy külön bejegyzést csinálni.
Lényegében egy dologra jöttem rá, ha legközelebb ilyen messze utazok, akkor nem fogom egyhúzamban letolni a 24 órás utat mert elég szenvedés a végén az alváshiány, és az egyhelyben ülés lefárasztja az embert rendesen..
Most egy Boing 747-essel utaztunk a Heathrow-ig, majd onnan egy ugyan olyan kis airbusszal jöttünk haza mint amivel érkeztünk.
Mindent egybevéve egy hosszú de nagyon élvezetes úton vagyok túl. Ha minden meglesz csinálok egy bejegyzést ami csak képek/videók lesznek.
Kicsit fura itthon lenni most, a napjaim kertészkedéssel meg filmnézéssel telnek. Hiányzik a sok túra. Szerencsére elmult a jetlegem, szóval már nem fordítva ébredek és alszom mint kéne, bár az első nap nem tudtam hol vagyok, mert a szobám most át van rendezve...

Ausztrália - Negyedik hét

Halihó!
Huh megint elszált egy hét, és már csak 1 hetem van itt.. :(

A múlt héten Queenslanden voltunk. Repülővel mentünk, de ez a 2,5-3 órás út aránylag gyorsan elrepült. Ez a kontinens északi része, a jobb-felső sarkoban lévő csücsök. Trópusi éghajlat jellemzi, és amerre én voltam ott nagyrészt mocsarak, és ésőerdők teszik ki. Érdekes, hogy annyi a krokodil, hogy minden mocsár, vagy a tenger beömlői tele van velük. Szinte nincs olyan part ahova ne lenne kirakva egy vigyázat krokodilveszély tábla.

Ahol én laktam egy 20-30kmre Cairnstől délre van, Palm Cove. Ahogy a neve is mutatja tele van pálmafákkal. Biztos mindenki látott már olyan trópusi tengerpartos képeket, ahol a homokos part mentén pálmafák lógnak, és a víz ilyen hihetetlenkék, na ez pont olyan volt.
A szállásunk a partól egy olyan 10 perc sétára volt, és minden nap lementünk fürdeni a tengerhez, miután hazajöttünk. Így napozni strandolni ettől függetlenül nem sok időnk volt, mert minden napra volt valami érdekes programunk.
Az első nap felnéztünk Cairnsbe, ami így a környék legnagyobb városa, itt nézelődtünk, de igazából csak sétálgattunk.
A másodikon elmentünk a Hartley's Crocodile Park-ba, ami végeredményében, egy krokodil farm, amit a mocsárból választottak el. Ha lesz egy kis sávszélem rakok fel képeket meg videókat, ez a nagyon látványos kategória. Volt krokodil etetés (15-20 kroki egy mocsárban, és együtt kaffognak a kajáért), aztán volt szabadon mozgó kenguru simogatás, cassowary etetés, krokodil show, ahol egy fickó bent sétálgatott egy 2-3 méteres kroki mellett, és mutatta, hogyan lehet őket kijátszani (komolyan mondom, így mindenki félt, hátha túl "érdekessé" válik az atrakció. Ezen kívül voltunk a közeli mocsárban ahol a környék legnagyobb krokija él, és egy krokodil biztos hajóról fel is vettük, ahogy elúszik mellettünk az 5,2méteres dög. Ezek mellett még ettem krokodilból készült pitét, és vettem egy krokodilbőr karkötőt, még adtak is hozzá egy levelet, hogy ha a vámon megkérdezik honnan van, akkor fel kell mutatnom, hogy farmon erre a célra növesztett krokodilból van. :D
A harmadik napon felmentünk az esőerdőbe egy drótkabin segítségével, és megnéztük a növényzetet, majd egy hatalmas vízesést, utána Kurandába mentünk, ahol aránylag sok őslakos él. Azon belül voltunk még az ottani kézművespiacon, és egy ilyen kétéltű csapatszállítóval lementünk a dzsungelbe.
A negyedik napon a másik irányba indultunk és megnéztük Port Douglast, ami egy ilyen kisebb kikötő, és foglaltattunk jegyet a Quicksilverre.

Az ötödiken elmentünk a jegyünkel a nagy koralzátonyhoz és ott búvárkodtunk a halakkal. Nagyon jól szervezett túra volt, kajával, innivalóval, fél tengeralattjáróval, búvároktatással, búvárharang kipróbálással. Lényegében egy ponton volt a koralzátony mellett és körbe volt véve egy hálóval a cápák miatt. Aztán a hajón elmondták az utasításokat és kaptunk öt órát, hogy mindent megnézzünk, de lényegében kevésnek volt mondható mindenre. Mi leginkább csak pipával, és békalábakkal úszkáltunk, és vízalatti fotókat csináltunk, de ez is bőven kimerítő volt. Az ilyen oktatásos-fizetős dolgokat nem vállaltuk be, mert mire véget ért a magyarázat, már a fele időt elhasználta az ember.

A következő napon meg repültünk vissza Sydneybe, komolyan mondom én megszeretem ezt a sok repülést, eddig se volt vele semmi bajom, csak a nagyon hosszú 22 órás részt untam a végére, de jó dolog felszálni és egy másik napszakban, vagy időjárásban földetérni.
Egyenlőre ennyi, az utolsót szerintem már otthonról, és képpekkel fogom postolni. Hétfőn megyünk 2-3 napra Canberrába a fővárosba, ami egy közepes méretű város kb, de ott van a kedves Julia Gillard akit mindenki "szeret" errefelé mostanság. Talán írok is pár dolgot, hogy miért és mennyire szeretik.. :D

Ausztrália, harmadik hét

Huh ez a hét igen fárasztóra sikeredett...
Hétfőn felutaztunk Sydneybe, és 3 éjszakát töltöttünk ott. Az első és utolsó napon inkább az oda-visszajutásról volt szó.
A lakás amit kibéreltünk Manly strandjától egy percre, az ottani bevásárló utcától talán 5 percre volt, és annak a végén volt a Wharf, ami a Sydney öbölben lévő tömegközlekedéses hajók megállói.
Minden reggel ha fel akartunk menni a városba, akkor le kellett menni ide, és a 20-30 percenként induló járatok valamelyikére felpattanni.
Az út az öböl tulsó végébe 30-40 perc volt, és Circular Quay nevű megállónál száltunk le mindig, ami ilyen központi megálló volt a városban a Harbour Bridge, és az Operaház között.
Itt felszáltunk egy metróra, és beutaztunk vele a belvárosba, ott meg Monoraileztünk, ami egy kis magán vasút, a város szintje felett 5-10 méterrel egy mágneses pályán közlekedett. (Ha valaki esetleg ránézett a facebookon a képeimre, akkor van egy-egy kép onnan is.)
Innen beértünk Darling Harbourba ami ilyen központ a városban, innen 10 percre van a Sydney Tower, a Chinatown, és a belsejében az Aquarium, és a WildlifeWorld ami egy ilyen állatkert jellegű dolog, csak épp egyedül az itteni állatok találhatók benne. Kicsit hasonlít a Campona dzsungeles részeihez, csak nagyobb. Az Aquariumra is ugyan ez a szabály vonatkozott, mert az meg úgy volt megoldva, hogy a tengerből volt egy kis rész elválasztva.
Biztos mondtam már, hogy mennyi ázsiai van errefelé.. Na a Chinatown ugye csak erről szól, a mellette lévő kert, pedig a Kínai-Auszi barátság keretje, ami egy nagyon jó kis hely a nyugalomravágyóknak. Húgom beöltözött ilyen kínai király ruhába, és ott pózolgatott a kertben, én meg fényképeztem.. Szóval elvagyunk :D Voltunk még a tengerészeti múzeumban, láttunk egy csatahajót, és egy régi kereskedelmi vitorlást is.
Voltunk még a Kings Cross-on is átfutólag reggel, ez így Sydney lepratelepe, nagybátyám gondolta megmutatja hazafele. Igazából reggel nem volt nagy különbség a többi részhez képest, leszámítva hogy minden második épület egy stripbár, vagy night klub.

Azóta már vissza is jöttünk Kiamaba. Tegnap megnéztük Ausztrália talán legnagyobb budhista templomát, ami itt van Wollongong mellett a Nan Tien templomot. Ez a templom egy pagoda, és negy templom épületből állt, amiben volt vagy 4-5 nagy szentély, könyvtár, múzeum, kávézó, szóval tényleg nagyon nagy volt, a kertjében meg sok-sok kicsi szerzetesszobor volt. Ma meg Jambaroo mellett voltunk egy esőerdei sétán a Minamurra erdőben.


Ezen a linken, ha minden igaz, lehet képeket is nézni..
http://www.facebook.com/media/set/?set=a.241641915860691.69129.100000446532832&l=a3f667fcbe

Ausztrália - Második hét

Hát még mindig élünk.. Pedig déli sarki szelek tarkították az összképet a Blue Mountainsben. Hideg volt, ilyen késő őszi, tél elei időnek felelne meg nálunk. 5-6° körüli volt a hőmérséklet, de a nagy szél miatt hidegebbnek tűnt.
Katoombaban laktunk egy nagyobb faházban amit a nagybátyám felesége szervezett nekünk. Az unokatestvérünkkel, és vele laktunk egy helyen.
Jó kis hely volt semmitől sem volt messze, csak sajnos nem volt az a gyalogló idő. A 3 Sisters szikláktól egy 5, a belvárostól úgy 10 percnyire lehettünk.
Sok helyen voltunk...
Voltunk a Skywayen(Na ez vmi félelmetes volt 300-400 méteren lebegni a kötélpályán ilyen erős szélben is csak a húgomnak juthat eszébe, ráadásul nem olyan mint messziről mert nincs körben üveg a kabinon, a felén csak rács van és átfúj rajta a szél.. :D ), a világ legmeredekebb vasútján(ez a hegyoldalba vájt vasút, levisz Katoombaból, egészen a Blue Mountains völgyeibe ahol trópusi dzsungelek vannak, gyakorlatilag az 5°-ból mire leértünk lett 25°), körbetroliztuk Katoombat és Laurent.
Busszal elmentünk a 3 órányira lévő Jenolan barlangokhoz is.
Visszatérve minden nap az unokatesóm fogadott minket frissen megrakott tűzzel, és hideg sörrel.

Szóval arany életünk volt :D

Jövőhéten Manlybe megyünk, Sydney külvárosába...

Ausztrália - 1. hét második rész

Képeket a http://msigx600zt.thildorax.operaunite.com/ címen találtok az utazásról, meg kérnék mindenkit, hogy ne nagyon töltögessen le, mert az itteni netünk korlátozott, és ha elérünk egy bizonyos adatforgalmat, belassul...

Szóval Kiamában vagyunk. Egy üdülőváros.
Itt minden teljesen más, a fák, a házak, minden... New South Wales-ben pl törvénybe van iktatva, hogy a házak 80%-ának téglából kell lenniük. Vannak ilyen nagyon szép virágos fák amik így girbe-gurba módon nőnek, és ilyenkor télen az egész piros virágokkal van tele lomb nélkül. Például azokat a fákat gazként kezelik pedig nagyon szépek.
Az emberek nagyon kedvesek, folyton mosolyognak. Kb 20 millió ember lakik az egész kontinensen, de csak a partvidéken, belül elszórva vannak települések, és az őslakosok.
Amit pl Magyarországon hallani, hogy ilyen sok mérgeskígyó, meg olyan sok mérgespók, ennyi cápa, krokodil támadás van. Teljesen alaptalanok.. Mondjuk egy jó példa erre amit a nagybátyám mondott: Évente 4-5 kígyóharapás ér embereket, és ebből csak 1 halálos.
De az emberek nem is nagyon foglalkoznak ezekkel. Azaz általános felfogás, hogy amíg nem zavarják az állatokat, addig ők sem bántanak minket.
Érdekes, hogy a városokon belül csinálnak egy-egy ilyen pusztást, ahol a madarak lakhatnak. Így olyan mintha az emberek lakta település is része lenne a környezetnek.
A házak tele vannak napelemmel, víztisztítokkal, szélforgókkal mert az állam nagyon támogatja az alternatív energiákat.Minden konnektoron van pl egy kapcsoló, hogy a stand-by módok se fogyasszák az áramot. Bár azaz igazság, hogy azokat is ráveszik erre akik nem akarják, mivel az áram és vízszámlák egyre-egyre magasabbak. Mondjuk egy 2 fős család áramfogyasztása 20-25k forint között van havonta, ha megpróbálnak teljesen csak a legszükségesebb dolgokra hagyatkozni.
Ugyan így vannak a dohány, és alkohol termékekkel. Egy doboz cigi (20szálas) 3000-4000Ft között mozog. Míg a ruhák, és élelmiszerek hasonló áron vannak. A benzin meg olcsóbb, bár nem sokkal.

Hétfőn megyünk a kék hegységbe, akkor nem leszek net közelben egy hétig, majd hétvégén írok még pár dolgot, remélem a képeket meg tudjátok majd nézni..

Ausztrália - első hét

Huh nem is tudom hol kezdjem..
Talán ott, hogy mikor írom ezeket a sorokat, nálam épp hajnali fél 1 van, szombat. Otthon Magyarországon a windows-os óra szerint péntek 16:30.
Egyenlőre nem tudom meddig fog tartani egy-egy kép feltöltése, így inkább az iromány végén fogom őket beilleszteni, legalább biztos lesz valami az oldalon, ha el is megy a feltöltögetéstől a kedvem.

Akkor pár szót az útról: kedden hajnali 4kor indultunk szüleimmel, és húgommal a Ferihegy 2B termináljára, hogy a papírmunkákkal biztosan elérjük a 8:30-kor induló járatot. Az első felszállás és a kezdeti keveredések után sikeresen le is száltunk Londonban 2óra 40percig tartó repülőút után.
Ez egy Brittish Airways járat volt, amin minden angol volt, a tejjel kínált teával, és a stewardessek britt kiejtésével együtt.
A repülő egy sima kontinensen belüli airbus volt, nem túl nagy személyzettel, és úgy 100 utassal. Kajának egy gyors reggelit szolgáltak fel, teával, és szendviccsel.
Valamikor 10 óra után (ottani idő szerint) sikeresen elértük a 5as terminált, majd busszal kellett átmenni az 3-asra.
Volt 2 óránk felszállni a következő járatra ami már egy sokkal modernebb, kontinensek között mozgó, Quantas járat volt. Szerencsénk is volt, hogy Ferihegyen sikerült elintézni ide is a felszállókártyákat, mert nem is lett volna idő mindenre.
Húgom a rövid repülőút után egyből dohányzót keresett, de ezt az Unió törvényei ugye nem nagyon támogatják ezt, és mint késöbb a keresgélés során megtudtam migrációs papírokat kellett kitölteni, ahoz hogy kimehessen a terminálról egy szál cigire.
Végülis egy gyors Sturbucks ebéd után meg is találtuk a kapunkat (vagy 40 perc gyaloglás után). A Heathrow reptéren nem tudom ki mennyire járatos, de valami hatalmas, egy-egy terminál között tömegközlekedéssel lehet eljutni, és terminálok mondjuk akkorák mint egy-egy nagyobb bevásárlóközpont itthon (mint mondjuk a WestEnd).
Innen kb kétszer 10 óra repülőút volt hátra. A gépünk egy A380-as hatalmas repülő volt, 3 emeletnyi emberrel, és minden utasnak saját képernyővel.

Egyenlőre ennyit mára, majd még folytatom..

Jó akkor most van időm kicsit folytatni..
Már nem vagyok annyira elfáradva az időeltolódás miatt. (Lehet gratulálni, már sikerült elaludni 11-kor, és felébredni reggel 10-kor) :D
Ott tartottam, hogy a Quantas A380-as repülőjével mentünk, húgom sikeresen kifogott egy fiatal német csajt aki az utazás teljes ideje alatt helyfoglalósat játszott az ablakk mellett. (lényegében felrakta a lábát az ablakhoz, a fejét meg a húgom vállára)
11 órát repültünk Szingapurig, majd onnan 1 óra pihenés után egészen Sydneyig, ami még 10 óra volt onnan.
Kis érdekesség, hogy angliától angol kajákat szolgáltak fel, Szingapurtól meg ázsiaikat. (nem volt vmi jó, pedig én szeretem a kínai konyhát)


Estére érkeztünk meg. Én kb 3 órát aludtam a 24-26 órás út alatt, szóval mire elértünk a nagybátyánkhoz, úgy döltünk be az ágyba, mint valami zsák krumpli.
A következő napokban itt a környéken sétálgattunk.
New South Wales-ben lakunk Kiamaban, úgy 100km-re Sydneytől. A legnagyobb város a környékünkön Wolongong ami így Magyarországi mértékkel egy megyeszékhelynek felel meg.

Witcher/Vaják egyre megy, csak legyen már kint..

Úgy látszik ez a tavasz nálam a tanulás mellett a witcher jegyében fog telni.
Április közepén jön a Witcher könyvek első magyar nyelvű verziója, Vaják: Az utolsó kívánság néven. Andrzej Sapkowski igazi dark fantasyja. Szerintem egy nagyon jó kis könyv lesz, ha esetleg valaki szereti a MAGUS regényeket, vagy a Jég és Tűz dala ciklust erősen ajánlott. Hangulatában, és megvalósításában is igazi közép-európai műről van szó, társadalom kritikával, vérrel, erőszakkal, szexel. Szóval nem gyerekeknek...
3000 Ft-ot igazán megérhet, annak aki szereti az ilyesmit.

Hát mint "nagy" játékos azt kell, hogy mondjam, én ezzel az egész világgal a Witcher játék által ismerkedtem annó, még 07-08 magasságában, és magával ragadott.
Várom is a második részt, ami a könyv megjelenése után körülbelül egy hónappal jön ki a boltokba. Akinek van hozzá vasa talán legszebb RPG-t fogja majd látni, nekem azt gondolom, hogy megteszi a közepes beállítás is, ha nem fog döcögni.
Pár dolog róla.. A harcrendszert teljesen kicserélték, a történetvezetés 3 fejezetre osztva teljesen szabad, és a játék fő szála 50+ óra körül lesz, plusz még ugyan ennyi a mellék küldetésekhez.
Ha minden igaz akkor ehhez is fog készülni gyári magyar szinkron, ami még inkább dob majd a hangulaton..
Szóval nem ragozom tovább, ez lesz az a cím amit várok mostanában. 2011-es progik közül ez van a második helyen a várólistán a Guild Wars után. :)

Gondolkodtam melyik videót rakjam be, de ez az ami megmagyarázza miért várom...

Túl az ezer látogatón

Hát nem gondoltam volna, hogy valaha is eléri ez gondolatszósz a kerek 1000 látogatót...
Szóval gratula mindenkinek aki benne van a nagy 1000-ben. Tök jók vagytok, csak így tovább! :)

Az egyszer folytatom, az mondjuk legyen most..

Mire visszaért a zsákmánnyal hajnalodni kezdett...
Egyből a felbérlőhöz vitte az útja. Egy a szekta által fenntartott épület felé vette az irányt.
Az épület Cyeth város túloldalán volt található, kissé messzebb a város zajától. A bejáratot hatalmas kovácsoltvas kapu képezte, de az épületet egy vastag fal vette körül, szinte semmit sem lehetett belátni. A falak egy-egy pontján pontosan egymástól ugyan olyan távolságra szobrok helyezkedtek el. Pár nagy hadvezér, és császár semmi extra. Bár a kastély tetején azért láthatóak voltak szekta Isteneinek ábrázolásai is. A kastélyhoz tartozó többi épület valamiféle laborokból álló komplexum volt. A folyamatosan füstöt hányó kéményekből korom hullott alá, mint valami szürke hópehely. Az ég már-már fekete volt a környéken a sok füsttől.
A városlakók nem nagyon merészkedtek ide, pedig végeredményében a város vezetősége lakott ebben hosszú épületben, de már ránézésről meg lehetett állapítani, hogy sok minden más is folyik itt, ami a császárság alapvető törvényei ellen voltak.
A vadásznak még kopogtatnia sem kellett, az őrszobrok ajtót nyitottak amint megérezték a vasvérűek láncának erejét...
Az épülethez tartozott még egy kis park, ami inkább csak egy füves tisztásból, és egy pár kőfaragásból állt. Itt fogadta az épület vezetője a sikeres küldetés után hazatérő fegyverforgatót.
-Oh megjött hát a hű vasvérű, akit a fővárosban is olyannyira nagy becsben tartanak...-üdvözölte a fegyverforgatót a helyi vezető.
A vezető, egy fiatal lány volt akinek már korán megőszült a haja. Nem sokat takaró tógáján végig írások látszottak, és testén is sok láng forma tetoválás díszelgett, az álla bal oldalán egy billog mutatta, hogy ő a 312-es számú tűzmágus.-...hadd adjak egy áldást a nevedre, ilyen sötét időkben mindenki megérdemel egy kis védelmet.
-Nem köszönöm Úrnőm, én mint szolga, a nemes császár egyik eszköze, csak a dolgomat végeztem.- Ezzel átnyújtotta a zsákmányt. Valójában végig tudta mit takar ez a "nemes" gesztus, megfigyelést, és pórázt, amit még egy magafajta anyaganimátor is nehezen tud eltépni.-Sajnos most csak átutazóban vagyok, a céhem ügyeiben járok el.
Persze közben végig tudta, hogy ez is csak egy újabb alkalom, hogy a lassan minden befolyást megszerző szekta, az ő céhükben is kémeket helyezzen el.
-Nagyon sajnálatos, pedig olyan élményekkel lettél volna gazdagabb Cyeth város szertartása közben, ami az érzékeken messze túlmutat.-mintha ezt kimondva egy szikra pattant volna a lány szemében.
-Nem érdemlek én ilyen kegyet a 312-es körzet vezetőjétől. Sajnos mennem is kell.. Viszlát Úrnőm!-talán ezzel megszabadulhat tőle.
-Viszlát nemes vasvérű!
Ezzel a mondattal el is indult kifelé. Közben épp látta, amint hozzák be az új "alanyokat". Voltak köztük mutánsok, akik a vadont járják, de nagy részük a közeli város rabszolgapiacáról valók. Sértetlen "portékák", és meztelenre vetkőztetett sebhelyes nők és férfiak. Hitetlenek, akik nem voltak hajlandók elfogadni szektát, és a császárt. - Én is lehetnék köztük, ha nem lenne hasznos a céhem, hogy befogja a többit. Mi vagyunk akikkel példálóznak, hogy már pedig van más út a szektán kívül. Mi vagyunk akik a munkájuk igazán piszkos részét csinálják. Nehéz lett volna elpusztítani minket, ezért csak megtörtek. Rajtunk kívül alig pár fegyverforgató céh maradhatott meg az utóbbi évtizedekben. A császári gárda fekete számszeresei, akik csak azért maradtak meg, hogy a császár nejének befogják a száját, és ezzel a gyengekezű uralkodóét. A másik a régi birodalmi fejvadász klán akik inkább elbújtak, minthogy elbukjanak. Persze vannak még a szekta vérebei, de ők igazából csak most szereztek hatalmat mint a tűzmágusok, a rendházak, és a szekta szerzetesek, akik most már a birodalom legrangosabb titkos serege. -
Miután kiért a kapun, hatalmasat fellélegzett, annak ellenére is tisztábbnak érezte a levegőt, hogy még mindig a tűzmágusok által "tüzelők" maradványait lélegezte. El is indult gyorsabb tempóban a város szíve irányába, hogy minél hamarabb megszabaduljon a nyomasztó helytől.
- Évekkel ezelőtt még boszorkányságnak számított egy-egy ilyen szertartás amit a lány most felajánlott... Ma meg fényes nappal felkínálják a lehetőséget, mert nem vadászhatjuk őket le ezért.- suttogta halkan, miközben egy szépen sodort cigarettát rakott a szájába, kicsit elmosolyodva a gondolaton.
Lassacskán beért a város főterére. Ahol a nyüzsgő tömeg szaga egyből megcsapta az orrát. Nem szerette ezeket a nagyvárosokat, nem csak az elnyomás, és a nyomor miatt egyszerűen a vadonban emberibbnek érezte magát. Bár ezekben a vidéki városokban azért teljesen más élet folyt mint a birodalom szívében. Ide inkább csak a rendfenntartó erő jutott a hatalomból.
Ez az egy dolog jó volt ezekben a fanatikusokban, rendet tartottak. A helyi kirendelt vezető, a lány akivel a nap elején beszélt, tette a dolgát. Innen nézve a lázadók, és a mutánsok csak távoli fenyegetésnek tűntek. Aránylag békés volt egész Cyeth, és az emberek boldogsága lehet, hogy most tényleg nem csak egy álca volt. - Lehet hagynom kellett volna, hogy behálózzon. Milyen szép is lett volna az életem, tudatlanul az ő karjaiban... - Persze nem ez várt volna rá...
Hirtelen valami mély hangra lett figyelmes. Egy pontból jött amit egy nagyobb csoportosulás vett körbe. Előre furakodva kicsit elmosolyodott.
Egy emberkereskedő "barbár" portékáját reklámozta a tömeget túlharsogva. Mellette egy meztelen nő állt. Oldalán vörös vonalakból álló tetoválás volt, amely egészen a nyaka vonalán, az álla tövében ért véget, és hosszú fekete haja a háta legaljára is leért. Sok helyen kis fonásokkal volt díszítve. Igazán ritka látvány volt errefelé, hiszen Cyethben a világos hajszínek voltak az uralkodóak.
A lány nyugtalanul figyelte a tömeget vajon ki fogja megvenni.. Kinek a karja fogja érinteni.
Egyre több licitet lehetett hallani a tömegből, a lány egyre kétségbeesetten követte az eseményeket. Miközben az eladó csak mondta, hogy mit érdemes tudni a fiatal lányról.
-A keleti törzsek a síkságainak egyik törzsfőjének a leánya.. A nemes Trennen nagyúr kapta a el, amint épp a síkságokat rótta élelemért! Igazi harcos bestia, megsebzett 2 paplovagot, mire sikerült elkapni. Ha betöritek igazán jó dolgos szolga válhat belőle aki teljesíti ura minden kívánságát...
Egyszer csak a lány lehajtotta fejét, és a haja az arcába borult, minden ki azt hitte, hogy elkeseredésében, de a vasmágus tudta mi fog következni...
Egy kiabálásra már nem maradt ideje, felismerte a mozdulatokat. - Ezek képesek voltak egy keleti sámánt elhozni idáig?? De mivel sértette meg magát, hogy vért szerezzen? - Mindezeken már késő volt elgondolkodni.. Vértüskék szabdalták szét a körülötte álló őröket és rabszolgákat. A lány felhajtotta a fejét, és szeméből vér csorgott, a karperecek által csinált sebek a kezén lüktettek. - Nincs tudatában mit tesz. csak sír a mágia hatása alatt.. - A harcos lecsatolta láncból készült övét, és egy gyors imával mozgásra bírta. A varázslat hatására a lány a mögötte lévő falon csapódott a láncok csörgése közben. A vadász a kezével irányította, és kezei összeszorításával a lányra fonódott láncok egyre mélyebbre fúródtak a falba ezzel a sámánt egyre inkább hozzászorítva a falhoz. Egy hirtelen ugrással odatermett majd a zsebében lapuló üvegcsét a fiatal sámán feletti falhoz vágta, és így tartalma mind ráfröccsent a lány sérüléseire. Aki ennek hatására elkábult, és elvesztette mágikus erejét...